300 éve született David Hume (1711-1776)

BlogMadarász Aladár

300 éve született David Hume. Számos közgazdász blog is megemlékezett a felvilágosodás és az egyetemes filozófiatörténet egyik legnagyobb gondolkodójáról, aki a közgazdaságtanban is jelentős szerepet játszott. Miként Milton Friedman egyszer megfogalmazta: a modern dinamikus mennyiségi pénzelmélet csupán Hume kiegészítése. Az alábbi szöveg a szkeptikus politikai gondolkodót idézi.
“Csaknem minden tudománnyal szemben heves előítéletet szül az, hogy a körültekintő ember, legyen bármilyen biztos is elveiben, nem mer jövendölésekbe bocsátkozni az egyes eseményeket, vagy a dolgok távoli következményeit illetően. Az orvos sem nyilatkozik páciensének két héttel vagy egy hónappal későbbi állapota felől, egy politikus pedig még kevésbé meri évekkel előre megjósolni, hogy miként alakulnak majd a közügyek. HARRINGTON persze olyan biztos volt saját tételében, miszerint a hatalom egyensúlya a tulajdonétól függ, hogy ki merte jelenteni: Angliában soha többé nem lehet a monarchiát visszaállítani. Alighogy megjelent azonban a könyve, a király visszatért, s mint látjuk, a monarchia azóta is ugyanúgy fennáll, ahogy azelőtt. E nem éppen biztató előzmények dacára is megvizsgálnék itt egy fontos kérdést; nevezetesen a következőt: vajon a BRIT kormányzat inkább az abszolút monarchia vagy a köztársaság felé hajlik-e; s e kétféle kormányforma közül melyikbe torkollik majd a legnagyobb valószínűség szerint?
 
Közismert, hogy minden kormányzatnak el kell jutnia egy végpontig, s hogy a halál éppúgy elkerülhetetlen a politikai, mint a biológiai test számára. A halálnemek között is vannak azonban különbségek, s ezért megkérdezhető, vajon a BRIT alkotmány számára az-e a kívánatosabb, hogy népi kormányzatban, vagy inkább az, hogy abszolút monarchiában érjen véget. Őszintén megmondom, hogy bár a szabadság majdnem mindig jobb a szolgaságnál, e szigeten a köztársaságnál mégis szívesebben látnék egy abszolút monarchiát. Mert hát, vegyük csak fontolóra, miféle köztársaságot remélhetünk? A kérdés nem egy nagyszerű, a dolgozószobában megálmodott köztársaságra vonatkozik. Kétségtelen, hogy egy elképzelt népi kormányzat tökéletesebb lehet az abszolút monarchiánál, vagy akár a jelenlegi alkotmányunknál is. Miért számítanánk azonban arra, hogy monarchiánk felbomlása esetén NAGY-BRITANNIÁBAN egy ilyen rendszer bevezethető? Ha valaki elég hatalmat szerez ahhoz, hogy alkotmányunkat darabokra szedje és újból összerakja, az valóban abszolút uralkodó lesz; s ilyesmire volt már példa mifelénk, mely mindenkit meggyőzhet arról, hogy ez az ember sosem mondana le a hatalomról, és szabad kormányzatot sem alapít. A dolgokat ezért természetes fejlődésükre és működésükre kellene bízni, s egy ilyen népi kormányzatban, jelenlegi szerkezetének megfelelően az alsóház lenne az egyetlen törvényhozó. Egy ilyen állapot persze ezernyi bajjal járna. Ha ilyenkor e ház feloszlatná önmagát, ami ugyan aligha várható, akkor minden választáskor polgárháborúra számíthatunk. Ha állandósítja saját működését, akkor egy mindig új frakciókra bomló párt zsarnokságát kell elviselnünk. S mivel egy ilyen zsarnoki rendszer nem lehet hosszú életű, a sok felfordulás és polgárháború után végül is az abszolút monarchiában találunk megnyugvást, melyet szerencsésebb lett volna rögtön békésen bevezetni. Az abszolút monarchia tehát a BRIT alkotmány legkönnyebb halála, igazi euthanáziája.
Ha okunk is van tehát gyanakvással tekinteni a monarchiára, mert a veszély e fertály felől közvetlenebb, akkor a gyanú a népi kormányzat esetén éppen ilyen indokolt, mivel az a veszély rettenetesebb. Mindez pedig arra int, hogy minden politikai vitánkban tanúsítsunk nagyobb mérsékletet.”
 
Takács Péter fordítása
 
David Hume összes esszéi I. Budapest, Atlantisz, 1992. 57-62. o.
 

Felhasználási feltételek
Impresszum
Intézményünk országos és nemzetközi hálózati kapcsolatát az NIIF program biztosítja
Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet
© Copyright 2017. Minden jog fenntartva.