A másik Diamond

BlogSimonovits András

A 2010. évi közgazdasági Nobel-emlékdíjat két amerikai és egy brit-ciprusi közgazdász kapta: Peter A. Diamond, Dale T. Mortensen és Christopher A. Pissarides, a keresési súrlódások piacelméletének kidolgozásáért. Míg a második és harmadik szerző elsősorban a díj indoklásában szereplő kutatásairól híres, addig Peter Diamond több más területen is legalább ilyen hatású eredményeket ért el. Ebben a jegyzetben egy másik Diamondról, a nyugdíjközgazdászról írok, akit sokkal jobban ismerek, mint a kitüntetett terület művelőjét; és azt a területet is érdekesnek gondolom. Mivel Diamond egyszerre elvont elméleti közgazdász és gyakorlatias kormányzati tanácsadó, nyugdíj-gazdaságtani munkásságát is ketté bontva ismertetem.
 
Diamond 25 éves korában, 1965-ben írta leghíresebb cikkét, amelyben Samuelson (1958)-as tartós jószág nélküli modelljébe bevezette a tőkét, és ezáltal jelentősen általánosította az együttélő nemzedékek modelljét. Ezzel sokkal reálisabbá tette a nyugdíjelmélet alapjait.
 
A már korábban Nobel-díjas James Mirrlees-zel több cikket írt adókról és nyugdíjakról. 1978-as cikkükben az aszimmetrikus információ elméletét alkalmazták az optimális rokkantsági nyugdíjazásra. Ha figyelembe vesszük, hogy gyakran nehéz megállapítani, a rokkant nyugdíjazásra jelentkező dolgozó tényleg rokkant-e, vagy csak tetteti, akkor az életkornak megfelelően csökkenteni kell a havi nyugdíjat. Viszont nem célszerű annyival csökkenteni, mint amennyire a csalók elleni védekezés sugallná, tehát a méltányosság és a hatékonyság között kompromisszumot kell találni.
 
Évtizedekkel később is visszatért a kérdéshez. 2003-as könyvében az aszimmetrikus információ elméletét alkalmazva közelíti meg a rugalmas nyugdíjrendszer kérdéseit: felismerve, hogy a később nyugdíjba vonulók várhatóan tovább élnek, a fentieknek megfelelően csökkenti a számos rendszerben alkalmazott biztosításmatematikai korrekciót.
Például ha a halandósági adatok évi 6%-os bónuszt sugallnak egy többlet szolgálati évért, akkor Diamond csak 4-6%-ot adna. Még így is többet kap várható értékben is a továbbszolgáló, mint amennyit befizet a kasszába.
 
Gyakorlati munkája az 1970-es években kezdődött. 1977 körül kezdett el foglalkozni az amerikai társadalombiztosítással (tb), amelyben máig helytálló értékelését adta a tb-nyugdíjrendszernek. 1993-ban nagy visszhangot kiváltó cikket ír a Világbank által túldicsért chilei nyugdíjreformról. 1996-ban tagja volt az akkori elnök nyugdíjreform-bizottságának. 2004-ben az Amerikai Közgazdasági Társaság elnöki beszédében is a méltatta a tb bizonyos tulajdonságait. 2004-ben Peter Orszaggal (Obama elnök nemrég leköszönt költségvetési igazhatójával) könyvet írt az amerikai tb-védelmében a fundamentalista támadásokkal szemben, majd 2008-ben Nicholas Barr-ral a nyugdíjreformok nemzetközi tapasztalatait dolgozta fel, közérthető alakban.
 
Talán nem szerénytelenség, ha befejezésül röviden érintem személyes tapasztalataimat Diamonddal kapcsolatban. 1997-ben többhónapos tanulmányúton voltam Bostonban, és engedélyével több egyetemi Ph.D. előadását meghallgattam az MTI-n (Cambridge). Nagyszerű előadásokat tartott, és sikerrel mozgósította diákjait. 2001-ben megtudtam, hogy Diamond is éppen ugyanazzal a témával foglalkozik, mint én. Drótpostán megkerestem, és azonnal elküldte készülő könyve fejezeteit, amelyeket haszonnal és késleltetés nélkül tanulmányozhattam. 2004-ben G. W. Bush elnök bejelentette, hogy első számú prioritása az amerikai tb-nyugdíjrendszer részleges privatizálása. Feltűnt nekem, mennyire hasonlítanak a hivatalos amerikai tervek a már végrehajtott magyar reformra, és javasoltam, hogy 2005-ben az Amerikai Közgazdasági Társaság éves konferenciáján szervezzünk egy előadássorozatot arról, mit tanulhat Amerika a külföldi reformoktól. Diamond azonnal támogatásáról biztosított, és megszerveztünk egy három előadóból és három felkért hozzászólóból álló szekciót. Jellemző, hogy Diamond a háttérbe húzódott, és csak felkért hozzászólói szerepet vállalt, azzal az indoklással, hogy ő már sokat szerepelt. Feltűnt nekem, mennyire gondosan törekedett a szekció kiegyensúlyozottságára: legyenek az előadók között a reformnak hívei is, ellenfelei is, és a felkért hozzászóló mindig másik táborba tartozzék, mint az előadó. Amikor Obama elnök idén nyárom a Fed vezetésébe jelölte, ellenfelei nem voltak ilyen nemes lelkűek: megakadályozták megválasztását.
 
Tudom, hogy mennyire elfoglalt ember, és csak elkerülhetetlen esetekben zavarom kérdéseimmel és kéréseimmel. Ilyenkor mindig segít, tanácsot ad, könyveket küld, publikálatlan cikkeket postáz saját archívumából. Jó lenne, ha a világon mindenki ilyen volna!
 
Hivatkozások:
 
Diamond, P. (1965): National Debt in a Neoclassical Growth Model, American Economic Review 55, 1126–1150. o.
 
Diamond, P. (1977): A Framework for Social Security Analysis. Journal of Public Economics 8, 279–298.
 
Diamond, P. (1978): A Model of Social Insurance with Variable Retirement, Journal of Public Economics 10, 295–336.o.
 
Diamond, P. (2003): Taxation, Incomplete Markets and Social Security, Munich Lectures, Cambridge, MA, MIT Press.
 
Diamond, P.– Ország, P. (2004): Saving Social Security, Washington, D.C., Brookings Institution Press. Magyar recenzió: Simonovits, A.: Hogyan óvjuk meg az (amerikai) társadalombiztosítási nyugdíjrendszert? Magyar szemmel P. A. Diamond–P. R. Orszag könyvéről, Közgazdasági Szemle 51 (2004) 752–767.
 
Diamond, P.– Barr, N. (2008): Reforming Pensions, Oxford, University Press.

Felhasználási feltételek
Impresszum
Intézményünk országos és nemzetközi hálózati kapcsolatát az NIIF program biztosítja
Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet
© Copyright 2017. Minden jog fenntartva.