Álmok felől a valódi világ felé – a Széll Kálmán Terv „no policy change” szcenáriója

BlogOblath Gábor

Ésszerűnek látszana annak alapján értékelni a Széll Kálmánról elnevezett – angol nyelvű változatában „Magyarország strukturális reformprogramja” címet viselő – tervet, ami benne van. Ki lehetne emelni az adósságráta tervezett leszorítását, vagy a kilátásba helyezett megszorítások (strukturális átalakítások) jellegét. A közzétett magyar nyelvű dokumentum azonban általános elképzeléseket fogalmaz meg, és angol változata sem tartalmazza azokat a részleteket, amelyek alapján megvalósíthatóságát, illetve megvalósításának lehetséges gazdasági és társadalmi következményeit meg lehetne ítélni.
Ezért a Széll Kálmán Tervet (SZKT) egyelőre nem a tartalma, hanem a következő két szempont alapján javaslom értelmezni és értékelni: 1. mi nincs benne; 2. mi az, ami inverz módon van benne. Inverz tartalmon azt értem: milyen következményekkel számol a terv arra az esetre, ha nem lépne életbe.
1. A SZKT nem tartalmazza azt a feltételezést, hogy a bevezetett, illetve későbbre meghirdetett adócsökkentések hatására oly mértékben gyorsul majd a gazdasági növekedés, továbbá olyan jelentősen nő a foglalkoztatottság, hogy az ebből keletkező állami bevételi többlet idővel ellensúlyozza az adócsökkentések miatti bevételkiesést. Márpedig a 2011. évi költségvetési törvényjavaslatot megalapozni hivatott középtávú kitekintés éppen erre a stratégiai feltételezésre támaszkodott. E feltevésnek a megalapozottságát vitatta a korábbi Költségvetési Tanács (KT), az IMF, az EU Bizottsága és voltaképpen minden józan elemző. Ennek alapján alakult ki az a szakmai konszenzus, hogy noha a 2011. évi költségvetés önmagában megvalósítható, 2012-től egyre növekvő állami deficitekkel és meredeken emelkedő adósságpályával kell számolni. A költségvetés tervezői tehát kifejezetten imprudens módon jártak el: egy nem teljesen lehetetlen, ámde csekély valószínűségű, egyben rendkívüli optimizmust tükröző makrogazdasági pályára építették az egy éven túlnyúló költségvetési hatásokat tartalmazó előrejelzésüket. A szakmai kifogásokra a KT átalakítása és stábjának megszüntetése, továbbá az IMF szerénységre intése volt az egyik fajta válasz.   
De olvashattunk érvelő választ is, mégpedig Matolcsy György, nemzetgazdasági minisztertől, Mellár Tamás következő megállapítására reagálva: „Az adócsökkentések eddig még sehol a világon nem voltak képesek olyan mértékben növelni a GDP-t, hogy a növekményből pótolható lett volna az adókiesés. Nálunk sem fog másként történni: némi termelésbővülés természetesen várható a tása és az szja csökkentésétől, de ez lényegileg nem fogja megváltoztatni a gazdasági szerkezetet és emelni a versenyképességünket.” Matolcsy válasza: “Ezt kissé máshogy látom. Például eddig minden egykulcsos személyi jövedelemadó rendszer többlet költségvetési bevételt hozott a Baltikumtól Szlovákiáig. Az is igaz, hogy az adóreformot kivétel nélkül mindenki a gazdaság felszálló ágában vezette be. Magyarországon a térség legmagasabb adóterhelésével és legmagasabb adóbürokráciájával biztosan nem lennénk képesek gyorsítani a GDP-növekedést, új munkahelyeket teremteni és emelni a versenyképességet. Ezért csökkentjük az adócentralizációt a 2009-es 39,5 %-ról 2014-re 33 %-ra. Követjük az eddigi sikeres példákat, mert már a mély válságból kijövő, felszálló ágban hozzuk az adókönnyítéseket!”
A miniszter válasza egyébként egybecseng azzal, ahogyan az előbb idézett írásnak egy további megállapítására reagált. Mellár szerint „a magánpénztári megtakarításokat nem szabad a folyó költségvetési kiadások finanszírozására fordítani”. A válasz: “A korábbi közgazdaság szerint valóban nem, de mint tudjuk, új közgazdaságra van szükség, mert új világban élünk.” Nos, a SZKT angol változata arról tanúsodik, hogy az új világban is szükség van a „korábbi közgazdaságra” (helyesen: közgazdaságtanra). Ez a Nemzetgazdasági Minisztérium – önmagának felett – alábbi kérdése, illetve válasza alapján válik világossá.
2. Mi lenne, ha a SZKT nem kerülne bevezetésre?
A hivatalos válasz csak a terv angol változatából ismerhető meg – a magyar verzióból ugyanis kimaradt. (A magyar változat a Bajnai-kormány strukturális reformjairól szóló összeállítást sem tartalmazza.) Az angol nyelvű dokumentum „No policy change” című alfejezete (9. old) a következő három év államháztartási egyenlegére vonatkozó, változatlan gazdaság-, illetve költségvetési politika feltevésén alapuló előrejelzéseket közöl. Az ott szereplő három szám arról tájékoztat, hogy a minisztérium (a kormány) szerint az eddig meghozott kormányzati intézkedések (így az adócsökkentések), valamint a várható makrogazdasági folyamatok együttes hatására mekkora lenne a GDP-arányos állami deficit.[1]
A SZKT angol változatában szereplő feltételes prognózis üzenete világos: változatlan költségvetési politika esetén a következő években lényegesen nagyobb lenne a GDP-arányos államháztartási deficit, mint amivel a decemberben (két hónappal korábban) elfogadott költségvetést alátámasztó középtávú kitekintés számolt, így a kitűzött célok csak jelentős költségvetési kiigazítással érhetők el.
Az alábbi táblázat az államháztartási egyenleg tervezett, illetve várt alakulására vonatkozó információkat egyesíti. Tartalmazza a 2011 évi költségvetési törvényjavaslatban és a SZKT-ben szereplő előirányzatokat – ezek lényegében megegyeznek. Egy sorral lejjebb látható a „no policy change” szcenárió, alatta pedig az implikált költségvetési kiigazítás (a feltételes előrejelzés és a cél különbsége). Ez utóbbi számok adnak képet arról, hogy mekkora GDP-arányos fiskális „erőfeszítés” szükséges a feltételesen prognosztizált pályáról a megcélzott pályára való átkerüléshez. Az alsó sorban szerepel (emlékeztető tételként) a Költségvetési Tanács 2010 decemberében készített technikai kivetítése a központi kormányzat egyenlegének alakulásáról. Ez is egyfajta feltételes előrejelzés, amely azonban nemcsak abban különbözik a SZKT angol változatában szereplőtől, hogy a központi kormányzatra vonatkozik, hanem főként abban, hogy tételesen felsorolt feltételezésekre támaszkodik, ami az utóbbiról nem mondható el.


Az államháztartási egyenleg a GDP %-ában
 
2010
2011
2012
2013
2014
Előzetes tény
-4,2
 
 
 
 
Célok a 2011. évi költségvetési törvényjavaslatban (1)
 
-2,9
-2,4
-2,3
-1,9
A SZKT-ben szereplő célok
 
-2,9
-2,5
-2,3
-1,9
“No policy change” (2)
 
 
-4,5
-5,2
-4,9
Rés: a szükséges költségvetési kiigazítás (eltérés %-pontban) (2-1)
 
 
-2,1
-2,9
-3
Emlékeztető tétel
 
 
 
 
 
MKKT (központi kormányzat)*/
 
 
-4,1
-5,5
-4,9
*/A Magyar Köztársaság Költségvetési Tanácsa: Középtávú kitekintés és a költségvetési szabályok számszerűsítése. 2010 december 15 (T/1498/555)
Forrás: 2011-re vonatkozó költségvetési törvényjavaslat és a SZK terv angol változata
A SZKT „no policy change” szcenáriója arról tanúskodik, hogy 2011 márciusában (néhány hónappal a költségvetés elfogadása után) a kormány illetékesei már nem bíznak abban, hogy az adócsökkentések nyomán a kitűzött egyenleg-célok eléréséhez szükséges mértékben gyorsulhat a gazdasági növekedés, illetve bővülhet a foglalkoztatottság. Az, hogy ebben nem kicsit, hanem nagyon nem bíznak, a célok és a feltételes előrejelzések egybevetéséből világosan kitűnik. További költségvetési lépések nélkül ugyanis 2012-ben 2,4 helyett 4,5, 2013-ban 2,3 helyett 5,2, 2014-ben pedig 1,9 helyett 4,9 százalékos GDP arányos hiánnyal számolnak. Az egyes évekre vonatkozó feltételes előrejelzések és célok különbsége az implikált GDP-arányos költségvetési kiigazítás kumulált mértékét, nem pedig az évenként esedékes korrekciót jelzi. Ezért a megcélzott pálya eléréséhez a legnagyobb arányú kiigazításra 2012-ben lehet számítani (a GDP arányában 2,1%), ezt 2013-ban már enyhébb korrekció követné (0,8%), miáltal 2014-re az egyenleg az elgondolt cél közelébe kerülhetne.
Nem lehet azonban szó nélkül hagyni, hogy a korábbi Költségvetési Tanács utolsó technikai kivetítése a központi kormányzatra nézve hasonló feszültségeket jelzett előre (lásd a táblázat utolsó sorát), mint amelyekkel a kormány „no policy change” szcenáriója számol.
A KT néhány hónappal ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy a király meztelen. Most a meztelen király a külföldi követek előtt elismerte, hogy valóban nincs rajta öltözék, de ígéretet tett arra, hogy betartja az EU-normákat, és hamarosan felöltözik. A hazai alattvalóknak viszont azt mondja: meztelensége káprázat csupán, és az eddigi díszes ruhájára díszesebb palástot készül ölteni.
Komolyabban: a Széll Kálmán Terv angol változatának vitathatatlan érdeme a „no policy change” forgatókönyv, amely nem számol azzal, hogy az „új közgazdaság” törvényei gondoskodnak majd az adócsökkentésekkel ejtett nagyméretű költségvetési lyukak betöméséről. Ne firtassuk, mennyire életszerű az a történet, hogy a költségvetés tervezői a költségvetés elfogadását követő második hónapban veszik észre, hogy középtávú előtejezéseik teljesen megalapozatlanok. Tény, hogy ezt észrevették, el is ismerték, ami az első lépés a valóságos világ felé.
A következő lépés a hazai közvélemény tájékoztatása lehetne. A Széll Kálmán Terv angol változatát ideje lenne lefordítani magyarra.

[1] A feltételes előrejelzés jellegzetes példája a jegybank inflációs jelentésében szereplő prognózis: hogyan alakulna az infláció, ha a monetáris politika változatlan maradna.  

Felhasználási feltételek
Impresszum
Intézményünk országos és nemzetközi hálózati kapcsolatát az NIIF program biztosítja
Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet
© Copyright 2017. Minden jog fenntartva.