EU csúcs és versenyképesség

BlogDarvas Zsolt

Bár a márciusi EU csúcsok központi témája, a Versenyképességi Paktum, hasznos elemeket tartalmaz, nem nyújt megoldást a jelenlegi válságra. Fontosabb lenne az euróövezeti bankrendszer rendbetétele és az államadósság-válság megoldása.
 
Több kedvezőtlen hír borzolja a kedélyeket az euróövezet és az EU vezetőinek márciusi csúcstalálkozói előtt. 189 tekintélyes német közgazdász nyílt levélben kérte a pénzügyi mentőcsomagok korlátozását. A Moody’s hitelminősítő további három fokozattal lejjebb sorolta Görögország államadósságát. Hírek szerint a nyáron elvégzendő összeurópai banki stressz-teszetek nem lesznek jobbak a teljes hiteltelenséget szenvedett tavalyi teszteknél. Az Európai Központi Bank pedig rövidesen kamatemelési ciklusba kezdhet, amely hatással lesz az államkötvény kamatokra is.
 
Így a görög államkötvénykamatok új magasságokba emelkedtek és egyre nő az államcsőd esélye. Az ebből fakadó fertőzési félelmek is emelkedtek, azaz hogy a piaci finanszírozás megszakadhat további eurós tagországok esetén is. Mindezek pedig komoly problémákat okozhatnak az európai bankrendszer számára.
 
A márciusi csúcstalálkozók fókusza így ismét eltérhet az eredeti fő napirendtől, a német-francia kezdeményezésű „Versenyképességi paktum”-tól. Az elnevezés ellenére a paktum javaslatainak többsége nem kifejezetten a versenyképességről szól, hanem például a nyugdíjkorhatár emeléséről, az alkotmányban rögzítendő fiskális szabályokról, vagy nemzeti bankválság-kezelő mechanizmusok létrehozásáról.
 
A versenyképességhez leginkább kapcsolódó elemek a béreknek az inflációhoz való indexálásának betiltása (amely segítheti a béreknek a termelékenységhez való igazítását), az egyes országokban szerzett szakképzettségek elfogadása az egész EU-ban (amely segítheti a munkaerő-mobilitást), és a vállalati nyereségadó alapjának, de nem a mértékének, harmonizálása (amely segítheti a tőkeáramlást).
 
Az EU-s gépezet természetesen vette a lapot és Barroso EU Bizottsági elnök és Van Rompuy EU Tanács elnök közös javaslatban konkretizálta, és egyben némileg fel is lazította, az eredeti német-francia elképzeléseket.
 
A javaslatoknak összességében értelmesek: annak ellenére gondolom ezt, hogy számos kommentátor sárba tiporja őket. Más kérdés azonban, hogy mire szolgálhatnak? A munkaerő és tőke EU-n belüli könnyebb áramlása fontos elemei a középtávú növekedési stratégiának, de ezek pozitív hatása sok év távlatában várható. A bérek inflációs indexálásának beszüntetése is üdvözlendő, de ez önmagában nem oldja meg számos mediterrán euróövezeti ország versenyképességi problémáját: számítások szerint a béreknek 20-30 százalékkal csökkennie kellene a versenyképesség helyreállításához.
 
A versenyképességhez kevésbé kapcsoló javaslatok mögött is van ráció. A jelenlegi nyugdíjrendszerek számos európai országban fenntarthatatlanok és a korhatárok kitolása valóban egy fontos lépés a hosszútávú fenntarthatóság irányába. Az alkotmányban rögzített fiskális szabályok is hasznosak lehetnek jövőbeli államadósság válságok megelőzősére; megjegyzem ugyanakkor, hogy a szabályok milyenségén nagyon sok múlik. És nemzeti bankválság-kezelő mechanizmusok kifejlesztése is hasznos lehet jövőbeli válságok kezelésére.
 
Azonban nem elég a távoli jövő problémáira fókuszálni: az euróövezet jelenlegi válságát meg kell oldani. Görögország egyértelműen fizetőképességi problémával küzd, míg az EU eddig likviditási problémaként kezelte a helyzetet, ráadásul rövid futamidejű és viszonylag magas kamatú hitellel. A stressz-tesztek alkalmatlansága miatt nem tudni, hogy egy görög államcsőd és egy esetleges láncreakció milyen problémákat okozna az EU-s bankrendszerben. De megfelelő tesztek esetén is kellene politikai akarat a gyenge bankok bezárására vagy feltőkésítésére, amelyet a bankok multinacionális jellege tovább nehezít. Az előzményeket tekintve így sajnos csak abban bízhatunk, hogy az elmúlt napok fokozódó piaci nyomása a jelen valós problémáira irányítja az EU-s döntéshozók figyelmét.
 
 
A cikk a Világgazdaság 2011. március 10-i számában jelent meg. © Világgazdaság

  • Események

    • KTI szemináriumok

      14:00 - 16:00

      Helyszín: MTA Humán Tudományok Kutatóháza, Budapest, Tóth Kálmán utca 4. fszt. K13. Következő előadás 2017. december 14. csütörtök du. 2 óra Bisztray Márta Jönnek majd a baráti vállalatok? FDI hálózati hatások Közép-Európában 2018. január 11. csütörtök...   Részletek »

  • Hírek

Felhasználási feltételek
Impresszum
Intézményünk országos és nemzetközi hálózati kapcsolatát az NIIF program biztosítja
Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet
© Copyright 2017. Minden jog fenntartva.