Kell-e nekünk új alkotmányos adósságkorlát?

BlogSoós Károly Attila

Kormányzati illetékesek a készülő új alkotmány egyik nagy vívmányaként beszélnek az államadósság tervezett korlátozásáról. Ennek kapcsán sohasem említik azt, hogy mai jogrendünk már tartalmaz egy, az állam eladósodását korlátozni hivatott költségvetési tervezési és felelősségi szabályrendszert. Igaz, az utóbbi nem alkotmányi szintű vagy egyébként kétharmados parlamenti jóváhagyású – mert 2008-ban a Fidesz megtagadta egy ilyen rendelkezés támogatását. Emellett más különbségek is vannak az (egyelőre) hatályos régi és az azt felváltani hivatott új szabályozás között. Érdemes-e a régit az újjal felváltani? Hasonlítsuk össze a kettőt!
Feltűnő különbség a kétféle szabályozás között, hogy az új az államadósság bruttó hazai termékhez GDP) mért nagyságát korlátozná majd (éspedig 50 százalékban), míg a régi az adósság reálértékének növekedését (növekedésének az inflációnál nagyobb mértékét) tiltja. Ha a GDP forintértéke az inflációt meghaladó mértékben növekszik (ami persze mindannyiunk reménye), akkor az alkotmánytervezet új szabálya az államadósság inflációnál gyorsabb növelését is megengedi, az tehát lazább a réginél. Azonban az illetékesek hangsúlyozzák, hogy a folyó és a következő parlamenti ciklusban a kérdéses 50 százalékos korlát még nem lesz érvényesíthető, hiszen ma az államadósság értéke megközelíti a GDP 80 százalékát. Az addig rendelkezésre álló hét év alatt ennek az arányszámnak fokozatosan 50 százalék alá kell kerülnie. Tegyük hozzá: erre módot adhat pl. a régi – az adósság reálértékének növekedését tiltó – vagy valami hasonló szabály alkalmazása. Amivel a régi és az új szabály közötti érdemi eltérés az adott vonatkozásban kitolódik a nem igazán közeli jövőbe (és az alábbiakban, az egyszerűség kedvéért, el is tekintünk tőle).
Lényegesebb az a látszólag csupán technikai megközelítésbeli eltérés, hogy a régi szabály (csak) a költségvetés olyan tervezését és végrehajtását írja elő, amely szem előtt tartja azt a követelményt, hogy az adósság egy meghatározott mértéken túl nem növekedhet; ezzel szemben az új szabály közvetlenül is korlátozza az állam hitelfelvételét. Ugyanis az alkotmánytervezet szerint „a Kormány az állam nevében nem vehet fel olyan kölcsönt …, amely azt eredményezné, hogy az államadósság szintje meghaladja” az előre meghatározott mértéket.
A költségvetésre, annak tervezésére és végrehajtására koncentráló és a hitelfelvételt közvetlenül nem korlátozó régi szabályozásnak az utóbbi típusú megoldással szemben két fontos előnye van. Egyfelől, a tervezés részben a következő év (tárgyév) helyett az annál kettővel későbbi évet célozhatja és azt is célozza. Ezen a ponton a szabályozás nem könnyen átlátható – részben emiatt is támadta azt a Fidesz a 2008. évi parlamenti vitában. Azonban a könnyű átláthatóság a jó szabályozásnak nem egyedüli szempontja, és ne próbáljuk meg megkerülni a szabály magyarázatát. Az ilyen három évre előre tervezés azokat a „külsőnek” nevezett kiadási és bevételi tételeket érinti, amelyek módozatait, mértékeit törvények jó előre rögzítik, és amelyeket így már a kormányzat nem, hanem csak magángazdasági vagy demográfiai folyamatok befolyásolhatnak. Ezeket, a további, a „belső” tételekre irányuló, nagyobb szabadságfokú és rövidebb időhorizontú tervezés hozzájuk illesztése érdekében, jobb előre rögzíteni. És ennél is fontosabb az, hogy a három évre előre tervezéskor még nem ismert a várható konjunktúra-alakulás, tehát pl. az, hogy erős fellendülés fogja-e növelni az adóbevételeket és korlátozni a szociális kiadásokat vagy esetleg a növekedés megtorpanása fog ezekkel ellentétes hatásokat kiváltani ezeknek a tipikusan „külső” költségvetési tételeknek az alakulásában. A tervezés itt, a hároméves időhorizonttal, nyilvánvalóan csakis átlagos konjunktúraalakulást feltételezve történhet, és ha azután minden nagyon jól megy, akkor a tervezettnél kisebb; ha minden nagyon rosszul megy, a tervezettnél nagyobb lesz a hiány és ezzel az államadósság is. És persze – ahogy dukál – a deficit ilyen alakulása automatikus stabilizátorként is hat: a túllendülő konjunktúra csökkenő deficitje fékezőleg, a megtorpant növekedés növekvő deficitje gyorsítóan hat. Ezt az automatizmust az alkotmánytervezet új szabályozása az egyik oldalon parlamenti döntésekkel kívánja helyettesíteni: ha romló konjunktúrát várnak, akkor növelhető az előre meghatározott deficit, szabadabban költekezhet a kormány (úgyhogy választási években „célszerű” lesz romló konjunktúrát várni). A másik oldal pedig itt egyszerűen elfelejtődni látszik: a túlfűtött gazdaságot egyáltalán nem fékeznék a deficit csökkentésével, amit nehéz megérteni.
A költségvetés tervezésére és végrehajtására koncentráló és a hitelfelvételt közvetlenül nem korlátozó régi szabályozás másik fontos előnye egyszerűen abból fakad, hogy az államadósság és így a hitelfelvétel közvetlen korlátozása a gyakorlatban nem valósítható meg ésszerűen. Ilyen korlátozás van például az Egyesült Államokban, ahol az adósságkorlát emelése néha konfliktust okoz a Fehér Ház és a Kongresszus között. Ez pl. 1995-ben és 1996-ban a szövetségi kormányzat működésének részleges leállításához is elvezetett. A késedelmes fizetés nálunk széles körben elterjedt „kultúrája” a mi kormányaink részéről más reagálást valószínűsít arra a helyzetre, amikor az államadósság megközelíti az alkotmányos plafont: ilyenkor erős kísértés lenne különféle állami kifizetések halogatására. Vegyük észre: így növelhetők az állam tartozásai, anélkül, hogy a statisztikai „államadósság” növekednék. Úgy gondolom, nem szerencsés elindulni az effajta trükközést ígérő rendszer irányában. Már csak azért sem, mert az állam fizetési késedelmeiről a hitelezők is értesülnének, és ezzel a kincstár által nekik fizetendő kamatok is növekednének. Ilyen problémákkal az USA is szembe szokott kerülni. Talán mi is megengedhetnénk ezeket magunknak, ha egyébként a mi kincstárunk is olyan alacsony kamatokat fizetne, mint az USÁ-é. Adott helyzetünkben azonban jobb lenne megfontolni az alkotmánytervezet adósságkorlát-rendszerének bevezetése helyett a 2008-ban bevezetett költségvetési tervezési és felelősségi rendszer fenntartását.

Felhasználási feltételek
Impresszum
Intézményünk országos és nemzetközi hálózati kapcsolatát az NIIF program biztosítja
Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet
© Copyright 2017. Minden jog fenntartva.