Nem az a kérdés, lesz-e, hanem az, hogy mikor

BlogValentinyi Ákos

A magyar gazdaság ma egyike a pénzügyileg legsebezhetőbb gazdaságoknak. Külső adóssága magas, az államadósság pályája nem fenntartható. Ha a kormány el kívánja kerülni az államcsődöt, akkor nem az a kérdés, hogy megállapodik-e az IMF-fel és az Európai Bizottsággal, hanem az, hogy mikor és milyen áron. Minél később látja be a megállapodás elkerülhetetlenségét, annál többe fog kerülni. És a politikai költségek sem nagyon csökkenthetők.
 
 
Magyarország Portugália után ma a második legmagasabb külső adósággal rendelkező ország Európában. Önmagában ettől még nem kellene sebezhetőnek lennünk. Azért vagyunk mégis azok, mert emellett az államadósságunk is magas. Ha mind a magánszektor, mind az állam egyszerre van pénzügyi teljesítőképességének határán, akkor bármilyen rossz hír, a befektetői hangulatban, kockázati étvágyban beállt negatív változás pénzügyi válsághoz vezet. Ma mindössze három ország van Európában, amelyik hozzánk hasonló magas külső- és államadóssággal rendelkezik: Görögország, Portugália, és Írország (lásd 1. ábra). Mindhárom országnak szüksége volt mentőcsomagra. Spanyolország is, amely jobb helyzetben van nálunk, hamarosan rászorulhat pénzügyi segítségre. Nincs számottevő realitása annak, hogy Magyarország megússza egy újabb mentőcsomag nélkül.
 

Nem az a kérdés, lesz-e, hanem az, hogy mikor (Vélemény)

Klikk a képre!

Gyakran idézett példa, hogy Törökországnak sikerült az IMF-fel való tárgyalások lebegtetésével elkerülni a pénzügyi válságot, és végül nem volt szüksége az IMF megállapodásra. Ez a példa azonban Magyarország számára nem releváns. Törökország pénzügyi pozíciója sohasem volt annyira törékeny, mint Magyarországé.

Magyarország talán elkerülhetné egy újabb pénzügyi mentőcsomag igénybevételét, ha államadóssága csökkenő pályán haladna. Vagyis, ha az ország a pénzügyi veszélyzónából kifelé, egy olyan külső adósság és államadósság kombináció felé tartana, amely mellett már pénzügyileg kevéssé sebezhető. Ennek azonban inkább az ellenkezője történik. Az államadósság magas kamatai miatt ugyanis, amelyet a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika és IMF védőháló hiánya miatt kell fizetnünk, az államadósság lényegében fenntarthatatlan pályán halad. A tízéves állampapírok hozama a napokban 9% volt, ami 5%-os GDP deflátorral számolva 4%-os reálkamatnak felel meg. Ez a kamatszint 3,2 százalékponttal növeli majd az államadósság/GDP arányt, ha az államadósság/GDP arány, más szóval államadósság ráta 80%, és a teljes államadósság után ekkora kamatot kell fizetni.

A következő időszakban évi 0,5%-nál gyorsabb gazdasági növekedésnél többre aligha számíthatunk, vagyis a gazdasági növekedés 0,4 százalékponttal lassítja az államadósság növekedését. Ez azonban az jelenti, hogy a kamatfizetés nélküli, elsődleges államháztartási egyenlegnek 2,8%-os többletet kell mutatnia ahhoz, hogy az államadósság ne növekedjen. A nemzetközi tapasztalatok szerint viszont a fiskális politika akkor lehet hiteles, ha van legalább 1% tartaléka a váratlan események kivédésére. Vagyis, 4%-os reálkamat szint és gyenge növekedés mellett egy 80%-os államadósság rátát akkor lehet fenntartani, ha az államháztartás elsődleges egyenlege a GDP 4%-ának megfelelő többletet mutat. Kevés realitása van annak, hogy akkora elsődleges többlet keletkezzen a magyar államháztartásban az elkövetkező időszakban. Ennek hiányában viszont gyorsuló ütemben növekvő államadósság rátával számolhatunk, amely nem fenntartható.

 
A magyar államadósság ráta ma még nem növekszik gyorsuló ütemben, mert az államadósságnak csak egy része után kell ma még ilyen magas kamatot fizetni. Jelenleg azonban ebbe az irányba haladunk, és ha az állampapírhozamok nem csökennek, egy-két éven belül el fogunk oda jutni. De csökkenhetnek-e a kamatok, amelyek fenntarthatóvá teszik az államadósságot és feleslegessé az IMF megállapodást? Nemigen lehet a kamatok csökkenésére számítani még akkor sem, ha a nemzetközi befektetői hangulat javul, vagy ha az európai szuverén válsággal kapcsolatos félelmek csökkennek.

Az európai válság enyhülésére alapozni magyar gadaságpolitikai döntéseket, önámítás. Az államadósság kamatszintjét több tényező befolyásolja, amelyeknek csak egyike a nemzetközi gazdasági hangulat. Ennél sokkal fontosabbak az egyedi ország kockázati tényezők, ezen belül többek között a külső adósság mértéke. Minél magasabb a külső adósság, annál magasabb a kamatszint, amit az államadósság után kell fizetni (lásd 2. ábra). A magyar külső adósság nem fog számottevően csökkeni a következő időszakban, nem látszanak a körvonalai egy kiszámítható gazdaságpolitikának, ezért az államadósság kamatszintjének lényeges csökkenésére nincs kilátás.
 

Nem az a kérdés, lesz-e, hanem az, hogy mikor (Vélemény)

Klikk a képre!

Az államadósság nem fenntartható pályán halad, bár ennek jelei még nem nyilvánvalóak. A mentőcsomagról való megállapodást ugyan lehet húzni valameddig, de valószínűtlen, hogy a felmentő sereg magas gazdasági növekedés vagy alacsony állampapírpiaci kamatok képében érkezzék az előttünk álló időszakban. Ezért ha a magyar kormány az egyoldalúan deklarált államcsődöt el akarja kerülni, meg kell majd egyeznie az Európai Bizottsággal. Ezzel feltehetőleg a Bizottság is tisztában van.

Felháborodhatunk ugyan azon, hogy miként bánnak velünk, de ez nem változtat azon a tényen, hogy Magyarország brüsszeli alkuereje ma láthatóan csekély. A Bizottságnak nem kell csinálnia semmit, mindössze ki kell várnia, amíg a helyzet olyan rosszra fordul, hogy magyar fél minden feltételét teljesíti. Ez csak idő kérdése.

Valentinyi Ákos
Cardiff University
MTA Közgazdaságtudományi Intézet
A Brit Árnyék Monetáris Tanács tagja

A cikk 2012. április 20-án jelent meg a portfolio.hu honlapon.
 

Felhasználási feltételek
Impresszum
Intézményünk országos és nemzetközi hálózati kapcsolatát az NIIF program biztosítja
Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet
© Copyright 2017. Minden jog fenntartva.