Neményi Judit – Oblath Gábor: Az alkotmánytervezet államadósság-szabályairól – frissítés

BlogOblath Gábor

Jóllehet Lázár Jánostól, a parlamenti többség frakcióvezetőjétől, nem érkezett egyetértő komment az április 11-én megjelent blog-bejegyzésünkhöz, a jelek szerint felfigyelt írásunkra, amely az Alaptörvény tervezetében megfogalmazott adósság-szabályok terminológiai zavaraira és egyes közgazdasági ésszerűtlenségeire hívta fel a figyelmet. Április 18.-i keltezésű, a zárószavazás előtt benyújtott módosító indítványával érdemben reagált az írásunkban megfogalmazott kifogásokra: az Alaptörvény végső szövegéből némely homályos terminusok (az államadósság szintje, mértéke) kikerültek, továbbá – az 50%-os arány eléréséig – a törvény nem az adósság, hanem az adósságráta csökkentéséről rendelkezik. (Lásd erről a portfolio.hu írását.) A módosító javaslat előterjesztője azt az ajánlásunkat is elfogadta, hogy a törvény ne az előző, hanem a folyó évi gazdasági teljesítményhez viszonyítsa az államadósságot. (A tört nevezőjét viszont átkeresztelte – erre mindjárt visszatérünk.) A 37. cikk 5. bekezdésének kiegészítése pedig akár úgy is értelmezhető, hogy – ajánlásunkkal összhangban – az 50% eléréséig tartó, nagyon hosszú átmeneti időszakban a hatályos költségvetési felelősségről szóló törvényben szereplő szabályok lesznek érvényesek [„…a 36 . cikkben és az (1) –(3) bekezdésben foglaltak végrehajtására vonatkozó szabályokat törvény határozza meg.”]

Miközben az Alaptörvény végső változatának közpénzügyi része (a 36. és 37. cikk) közeledett a közgazdasági ésszerűséghez, egy szövegromlást is elszenvedett, és olyan bekezdéssel egészült ki, amely szakmai érvekkel védhetetlen.

A szövegromlás: a bruttó hazai terméket (a GDP-t) az alkotmányozó átkeresztelte „teljes hazai össztermékre”. Az „össznek” a „teljese” eleve problematikus (a módosító javaslat megfogalmazója valószínűleg nem tudta, hogy a nemzeti számlák fogalmai szerint a „bruttó” nem „teljességet” jelent, hanem azt, hogy tartalmazza az amortizációt is). Okkal merül fel viszont a kérdés, hogy az alkotmány érvénybe lépése után a KSH-nak szabad-e követnie az eddigi szóhasználatát? Vajon alkotmánysértés-e, ha THÖ helyett GDP-nek nevezi a bruttó hazai terméket (BHT-t)? És ha alkotmánysértés a GDP, akkor nem alkotmánysértés-e a GNI (a bruttó nemzeti jövedelem, amelytől az EU-befizetéseink, illetve a transzferek függnek)?

Az új bekezdés: az alkotmánybíróság lehetőségeit korlátozó (4) paragrafus nem egyszerűen nevetséges, hanem súlyosan önveszélyes is. Azt mondja ki: amíg az adósságráta 50% felett áll, a mindenkori kormányt senki és semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy – néhány emberjogi kényelmetlenségtől eltekintve – bárkitől annyit és akkor vegyen el, amennyit és amikor neki tetszik. Lényegében korlátozás nélkül vethet ki dézsmákat, visszamenőleg szabhat ki tetszőleges összegű adókat. Ez pedig nem igazán jó üzenet azoknak a hazai vállalkozóknak és külföldi befektetőknek, akik hosszabb távon terveznének Magyarországon befektetni. 

Felhasználási feltételek
Impresszum
Intézményünk országos és nemzetközi hálózati kapcsolatát az NIIF program biztosítja
Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet
© Copyright 2017. Minden jog fenntartva.