Üzleti titok és jogorvoslat a szabályozott piacokon

BlogKovács András György

A nagy gazdasági perekben a sikeres perlés feltétele az ügyhöz kapcsolódó számos üzleti titkot képező adat megismerése. Ugyanez a helyzet, ha a hatóság által szabályozott hatósági ár a vita tárgya (pl. távközlésben), mert ilyenkor az üzleti titkot képező költségadatok feltárása nélkül sikeres perlés nem képzelhető el. Az eljáró bírák nincsenek abban a helyzetben, hogy egy-egy üzleti titok értékét megbecsüljék, ezért nagy a veszélye, hogy érdemi jogorvoslatra nem kerül sor, mert a bíró törekszik arra, hogy az üzleti titkok ismerete nélkül döntse el az ügyet. Ezt tetézi a Polgári Perrendtartás (1952.évi III. tv) 2009. január elsején hatályba lépett módosítása, amely kivette a bíró kezéből a döntés jogát az üzleti titok feltárásának tekintetében, és azok megismerhetőségét az üzleti titok jogosultjának nyilatkozatától tette függővé.
 
Szükségesnek tartom az új szabályozás kritikáját, megmutatva azt, hogy léteznek az üzleti titok feltárása során alkalmazható olyan objektív kritériumok, melyekhez a bírák bátran nyúlhatnak. Az ésszerű és hatékony szabályozás éppen az lenne, ha a bírák a jogorvoslati jog érvényesülése érdekében az üzleti titok védelméhez való jogot a szükséges és arányos mértékben korlátozhatnák. Ennek bemutatásához a „jog gazdasági elemzése”/law and economics/ irányzat gondolkodásmódját hívom segítségül.[1]
 
Elsőként szükséges leszögezni, hogy az üzleti titok akkor is létezik, ha azt a jog nem védené. Az üzleti titok léte tehát ténykérdés, ezért nem érdemes azt elemezni, hogy mi lenne, ha nem lenne üzleti titok.
 
Noha az üzleti titok védelméhez való jog teljes körű gazdasági elemzése nem kerülheti meg az üzlet titok vertikális jogviszonyokban, elsősorban a munkáltató és munkavállaló közti jogviszonyokban betöltött fontos szerepének elemzését; az üzleti titok perekben történő megismeréséhez közvetlenül nem kapcsolódik. Ezért az ezzel kapcsolatos kérdéseket mellőzöm.
 
Egy alkotmányos elvekkel összhangban lévő eljárásjogi szabályozás a jogorvoslati jogot erősebb alapjogként értelmezi, mint az üzleti titok védelméhez való jogot. Ebből következik, hogy több mint jogalkotói hiba e két jog ütközése esetén az üzleti titok jogosultjának döntésétől függővé tenni, hogy melyik alapjog érvényesüljön. A Polgári Perrendtartás említett módosítása – a jelenleg hatályos szöveg – sajnos épp ezt teszi.
 
Ha ettől a szabályozástól eltekintünk, akkor az üzleti titok védelméhez való jog gazdasági elemzésének kiindulópontját az jelenti, hogy a jogi értelemben vett üzleti titok gazdasági értelemben nem más, mint versenyelőny.
 
Ez versenyelőny akkor támogatható és jogos, ha az üzleti titoknak nyilvánított információ új információ, és céltudatos befektetés eredménye, azaz jólét növelő információ. Közgazdászoknak úgy is fogalmazhatunk, hogy ebben az esetben „pareto-optimális” az a helyzet, ha az üzleti titok nem kerül feltárásra, és a jogorvoslati jog korlátját képezi.
 
Mivel a szellemi tulajdon jogok (szerzői jog, szabadalom stb.) jellemzően lefedik az új és céltudatos befektetés eredményeként létrejövő jólétnövelő információkat, ezért a jólét növelő információk főszabály szerint nem üzleti titkok[2], hanem azokhoz tulajdonosi jogosultságok kapcsolódnak.
Ezért üzleti titoknak rendszerint a jólétet újra elosztó, legfeljebb kevert információk tekinthetők. Ezt igazolja, hogy a bírósági perekben az üzleti titok jogosultjai igyekeznek minden rájuk vonatkozó adatot (beadványt) üzleti titoknak minősíteni, és a bíró konkrét kérdésére maguk sem tudják megmondani, hogy a konkrét adat miért is üzleti titok. Ez a helyzet következik abból is, hogy ma már a versenyelőnyök gyakran az adott vállalkozás alapvető képességeiből (core competence) erednek, amelyek minden releváns eleméről nem feltétlenül van pontos információja még a vállalat vezetésének sem. Másrészt az üzleti titok jogi definíciója egy nyílt definíció, abba mindazon információ belefér, melynek titokban tartáshoz szükséges költség nem haladja meg az információ értéket. A titokban tartás költségei pedig úgy minimalizálhatók, ha az információkat a vállalkozás nem elemzi és kategorizálja minden esetben értékük szerint, hanem általános védelmi intézkedést tesz, és csak azon belül védi erőteljesebben a nyilvánvalóan ismert és értéket képviselő információkat.
 
Mindebből egyenesen következik, hogy az üzleti titok által védett adatok főszabály szerint feltárhatók, mert döntően jólétet újra elosztó információkról van szó. Ez persze nem jelenti azt, hogy a vállalkozásnak „ne fájna” az ilyen információból eredő versenyelőny elvesztése, azonban azt a jog – hatékonysági szempontok alapján – nem akceptálja. Ebben az esetben is dönthet úgy a vállalkozás, hogy jogorvoslati jogával nem él, ami viszont nem a jogorvoslati jog korlátozását (már-már eliminálását) jelenti, hanem a vállalkozás ésszerű döntése, amely versenyelőnyt biztosító információkból és a jogorvoslati jog gyakorlásából eredő előnyök összevetéséből adódik. Ezt nevezhetjük az üzleti titok feltárásával kapcsolatos döntések első tételének.
 
A második tétel az, hogy az üzleti titok feltárásából eredő érdeksérelem mértéke és az üzleti titok védelmének jólét növelő jellege függ a perben résztvevők viszonyától /a/, és ha ez a viszony versenytársi viszony, akkor függ az érintett piac szerkezetétől/b./
 
a./ Ha például a perben résztvevő ellenfél egy fogyasztóvédelmi szervezet, akkor előtte jellemzően feltárhatók az üzleti titkok, titoktartási nyilatkozat letétele mellett, mert nem befolyásolja a versenyt a versenyelőny perbeli ellenfél általi megismerése még akkor sem, ha jólét növelő, vagy kevert információról van szó. Tehát a versenyelőny megmarad, jogos üzleti érdekek nem sérülhetnek.[3] Az igazi problémát az jelenti, amikor a perben résztvevők és különösen az ellenérdekű fél, valamely versenytárs. Ebben az esetben nem kerülhető meg a piac szerkezetének általános ismerete.
 
b./ Alapvetően három piacszerkezet jöhet szóba: versenyzői piac, oligopol piacok, monopolpiacok. A monopolpiacok elemzése szükségtelen, hiszen itt az alapfeltevés az, hogy nincs versenytárs. Helyette a szabályozott piacok (pl. távközlés) elemezhető, ami azért is szükséges, mert a szabályozott piacokkal összefüggő perekben akut a probléma. Ezen belül is a gyakorlatban a távközlési piacokat érintette elsősorban ez a kérdés, ezért célszerű a JPE szabályozás alá vetett[4] hírközlési piacokat . Megjegyezendő, hogy az oligopol piacok nagyon sokféle piaci struktúrát jelenthetnek, tehát ebben az esetben csak a főbb esetkörök tapasztalatait összegezzük.[5]
 
A versenyzői piacon kimutatható az az evidencia (amit azonban nem igen szoktak leírni), hogy az üzleti titok védelme nem értelmezhető, a modellbe nem bevezetett fogalom, ezért modellszerű esetben az üzleti titok feltárásának nincs akadálya.[6]
 
Az oligopol piacok esetében általános következtetésként állapítható meg, hogy egyrészt: az üzlet titok védelméhez való jog elősegíti a szimmetrikus információs helyzetek kialakulását, ezért fontos jogintézmény, másrészt az üzleti titok védelme nélkül felgyorsulnának azok a folyamatok, amelyek egy monopolisztikus piac kialakulásához vezethetnek, ami a piaci transzparencia növekedéséből következik. A megnövekedett transzparencia ugyanis megnövelné a versenyjogi értelemben vett párhuzamos magatartások gyakoriságát, amely magatartásokat – szemben a kartell magatartásokkal –a versenyjog nem szankcionál. A párhuzamos magatartások pedig eredményükben a kartellmagatartásokkal azonos hatásokat képesek eredményezni.
 
A JPE szabályozás alá vetett piacra ez szintén helytálló megállapítás, viszont a szabályozói beavatkozás és a bírói perek nem folytathatók le az üzleti titkot képező információk perben résztvevő versenytársak általi ismerete nélkül. Ezek eseti, perekben történő – csak egyes versenytársak általi – megismerése azonban az üzleti titok jogosultja versenyelőnyének megszüntetéséhez, másik versenytárs általi kiaknázáshoz vezethetnek. Ezért a jogorvoslati jog ezekben az ügyekben hatékonyan nem gyakorolható.
 
Sokkal jobb megoldást jelentene, ha szabályozó hatóság által a piacszabályozáshoz felhasznált adatok a határozattal együtt nyilvánossá válnának függetlenül attól, hogy azok üzleti titkot képeznek-e avagy nem.[7] Mivel ezek az adatok jelentősebb részben JPE szolgáltatók adatai, ezért a JPE szolgáltatókat egy ilyen helyzet jobban sújtaná, mint a többi távközlési szolgáltatót, amely a JPE szabályozás aszimmetrikus jellegével konzisztens. Ebben az esetben nem a véletlen, és nem a perlekedés lenne az üzleti titkokhoz való hozzáférés eszköze, mely helyzet a JPE szabályozással kialakítani kívánt hatékony verseny torzulását eredményezheti, hanem az üzleti titkok valamennyi piaci szereplő általi megismerése a nem JPE szolgáltatók javára osztaná újra a „jólétet”. Átláthatóbbá válnának a piaci folyamatok, csökkentené a hamis adatszolgáltatás lehetőségét, és pontosabbá tenné a szabályozói beavatkozást. Ugyanakkor itt is fennállna az a veszély, hogy a szabályozott – elsősorban nagykereskedelmi – piacokhoz kapcsolódó vagy azzal összefüggő, főként kiskereskedelmi és szabályozás alá nem eső piacokon ezek az információk a verseny torzulását eredményezhetik (és nem csak a párhuzamos magatartások megnövekedésén keresztül).
 
Ezért a javasolt megoldásnak számos előnye van elsősorban a jogorvoslati rendszer működőképessége szempontjából, de a nyilvánosságra hozható adatok körének komoly közgazdasági szempontú elemzésére van ahhoz szükség, hogy milyen típusú adatok, mely köre esetében haladják meg az előnyök az esetleges hátrányokat.
 

[1] Az írás „Az üzleti titok védelméhez való jog gazdasági elemzése” című tanulmány rövid összefoglalója, amely a Verseny és Szabályozás 2009. tanulmány kötet bemutatóján elhangzott előadás vázlatán alapul. 2010. szeptember 2.
[2] Kivételt jelent a know-how, melyet mint speciális üzleti titok típust, nem vesszünk figyelembe az elemzéskor.
[3] A megállapítás érvényességének peremfeltétele az, hogy az így megismert információ semmilyen módon nem kerül tovább adásra. Ennek szigorú jogi garanciái vannak az eljárásjogban: kellően komoly titoktartási nyilatkozat letétele, szűk, pontosan meghatározott személyi kör ismerheti meg stb.
[4] JPE szabályozás: A jelentős piaci erejű szolgáltatókra vonatkozó szabályozás, mely különböző kötelezettségek előírásából áll az árszabályozásig terjedően.
[5] Lásd erről a részletes tanulmányt!
[6] Természetesen a gyakorlatban modellszerű versenyzői piac aligha van, ezért üzleti titok feltárására versenyzői piacokon működő peres felek esetén is szükség lehet.
[7] Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény kötelezővé teszi mind a határozat, mind a nem üzleti titkot képező döntést előkészítő iratok közzétételét a hivatalos lapban és az interneten. Előkészítő anyagok közzétételére azonban a gyakorlatban nem szokott sor kerülni, mivel azok egésze rendszerint üzleti titok.

  • Események

    • KTI szemináriumok

      14:00 - 16:00

      Helyszín: MTA Humán Tudományok Kutatóháza, Budapest, Tóth Kálmán utca 4. fszt. K13. Következő előadás 2017. december 14. csütörtök du. 2 óra Bisztray Márta Jönnek majd a baráti vállalatok? FDI hálózati hatások Közép-Európában 2018. január 11. csütörtök...   Részletek »

  • Hírek

Felhasználási feltételek
Impresszum
Intézményünk országos és nemzetközi hálózati kapcsolatát az NIIF program biztosítja
Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet
© Copyright 2017. Minden jog fenntartva.