Vissza a szakadék széléről…és hogy is kerültünk oda?

BlogSoós Károly Attila

  Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mondott a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Üzleti és Ipari Tanácsadó Bizottságának április 7-ikei ünnepi közgyűlésén, amelyben egyebek között azt állította, hogy kormánya „visszarántotta Magyarországot a szakadék széléről, s ez az oka annak, hogy ma nem Magyarországról, hanem például Portugáliáról ír a sajtó[1].”
Kétségtelen, hogy ma nem mi vagyunk az Európai Unióban az ügyeletes rosszfiú, hanem az euroövezet-beli Portugália, amelynek problémái a mieinktől nagyon eltérőek; az alábbiakban nem is foglalkozunk velük.
Arról azonban szó sincs, hogy a mostani kormány visszarántotta volna Magyarországot a szakadék széléről. A „szakadék széle” az állam fizetésképtelenségének veszélyét jelenti. Hogy mikor nőtt, mikor csökkent ez a veszély, azt bajos abból lemérni, hogy a sajtó többet vagy kevesebbet ír-e róla. Különösen, hogy van ennek a veszélynek egy tűrhetően jó mérőszáma: a credit default swap (CDS) felár, amely azt mutatja, hogy az államkötvénypiac erre vállalkozó szereplői milyen áron vállalják át más szereplőktől annak a kockázatát, hogy a kötvények az állam fizetésképtelensége folytán értéktelen papírokká (manapság inkább értéktelen elektronikus tanúsítványokká) válnak. A CDS felár lényegében a fizetésképtelenség valószínűsége, századszázalékokban (pontokban) mérve; egyúttal ez az alapja a kamatfelárnak is, tehát annak, hogy hitelfelvételnél mennyivel magasabb kamat fizetését kell vállalnunk a nálunk jobbnak tekintett adósokhoz képest.

 

 
A magyar ötéves lejáratú állampapírok CDS felárának alakulását 2009 júliusától mutatja az 1. ábra. Az ábra szerint a miniszterelnök állításának pontosan az ellenkezője igaz: lényegében az új kormány megalakulása óta (a 2010 június 4-ikén megfigyelhető „nagy ugrást” követő kilenc hónapban) a magyar CDS felár magasabb pályán mozog, mint mozgott az azt megelőző kilenc hónap folyamán (2009 augusztusától 2010 májusáig). Még szomorúbb a kép, ha elfogadjuk normaként a felemelkedő piacú országok (CEEMEA)[2] átlagos CDS felárának alakulását. Ez ugyanis folyamatos javulást mutat a Fidesz-kormány megalakulása óta, tükrözve a felemelkedő piacú országok általános gazdasági helyzetének, megítélésének javulását. Magyarország jól láthatóan kiszakadt ebből a javulási folyamatból. A napi adatok átlagában a magyar CDS felár 2009 szeptembere és 2010 májusa között 8 ponttal alacsonyabb, az ezt követő kilenc hónap átlagában azonban 107 ponttal magasabb volt a CEEMEA-énál. Határozottabb javulást a magyar CDS felárban csak az időszak végén tapasztalunk, amikor az április 6-ikán már 237 pontra is lecsökkent, de ez a javulás is csak alig csökkentette a felemelkedő piaci átlagtól mért távolságunkat.
Egy kicsivel részletesebb áttekintés sem különösebben hízelgő a kormányra, a kormánypártra nézve. A CDS felár ábránk alapján jóvátehetetlennek tűnő „nagy ugrása” 2010 június 4-ikén Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke június 3-ikai nyilatkozatának közvetlen következménye volt. Kósa akkor azzal az állítással állt elő, hogy azonnali államcsőd fenyeget[3]. A piacok megnyugtatása érdekében különféle nemzetközi intézmények tekintélyes vezetői cáfolták Kósa szavait[4], és implicit, de annál világosabb módon cáfolta azokat a miniszterelnök is, akinek június 8-ikán bejelentett 29 pontos gazdasági programjában[5] egyetlen olyan intézkedés sem szerepelt, amely egy azonnali államcsőd fenyegetésének elhárítására alkalmas lett volna.
Ugyanakkor azonban a 29 ponttal megjelent és azóta is velünk van egy másik, a piacokat szakadatlanul nyugtalanító probléma. Nevezetesen, a bejelentett változtatások egy része (pl. a személyi és a társasági jövedelemadó csökkentése) tartósan és jelentős mértékben rontja az állami pénzügyek egyensúlyát; ezzel szemben a mérleg másik serpenyőjébe csak ideiglenes (pl. bankadó, bérstop a közszférában) vagy jelentéktelen költségvetési hatású (pl. a közszférában kifizetett kétmillió forint fölötti végkielégítések 98 százalékos adója) intézkedések kerültek. Erre a problémára rendszeresen emlékeztetnek bennünket azok a nemzetközi intézmények, amelyeknek tagjai vagyunk[6] és a hitelminősítő intézetek leminősítései és további leminősítésekkel fenyegető „negatív kilátásos” értékelései[7].
A CDS felár elmúlt hetekben megfigyelhető, már említett javulásában nyilvánvalóan szerepe van annak, hogy a Széll Kálmán-terv angol nyelven közzétett változata elismeri: a kormány korábbi hivatalos dokumentumai alábecsülték az államháztartás következő években várható hiányát, és intézkedéseket tart szükségesnek a hiány csökkentése érdekében[8]. A konkrét intézkedések kidolgozásának nehézkessége[9] azonban aligha ígér további gyors javulást. Pedig jó lenne, ha legalább akkora távolságra rántanának bennünket a szakadéktól, amekkorára az új kormány megalakulása előtt voltunk.
 

[2] Abu Dhabi, Bulgária, Dél-Afrikai Köztársaság, Dubai, Horvátország, Izrael, Katar, Kazahsztán, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Oroszország, Románia, Törökország, Ukrajna.
[3] „(A) cél jelenleg a közvetlen államcsőd elkerülése”, amit azzal is alátámasztott, hogy „van olyan igazgatási ágazat, ahol már júniusra sem tudnak bért fizetni az alkalmazottaknak.” Ld. Csőd szélén a magyar állam, Magyar Nemzet 2010 június 4.
[4] „A magyar gazdasággal nincs semmi probléma. A probléma azon magyar politikusokkal van, akik túl sokat beszélnek – ez a véleménye Jean-Claude Juncker luxembourgi kormányfőnek, aki egyben az euróövezeti csoport elnöke. Hasonlóan vélekedett Olli Rehn pénzügyi biztos és Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ügyvezető igazgatója is.” Ld. Blahó Miklós: Tettekre ösztökél az EU, Népszabadság, 2010 június 8.
[5] Ld. Rendkívüli intézkedések: egykulcsos szja, bankadó, bérstop a közszférában, http://mno.hu/, 2010 június 8.
[6] Ld. pl. Transition Report. Recovery and Reform, European Bank for Reconstruction and Development, London, 2010, 118-9. old.; IMF Executive Board Concludes 2010 Article IV Consultation and Proposal for Post-Program Monitoring with Hungary, Public Information Notice No. 11/15 http://www.imf.org/, 2011 február 3.
[7] Ld. pl. Hungary’s Credit Rating Cut by Fitch on Budget; Debt Grade Nears `Abyss’, http://www.bloomberg.com/, 2010 december 23.
[8] Ld. Oblath Gábor: Álmok felől a valódi világ felé – a Széll Kálmán Terv „no policy change” szcenáriója,
2011. március 30., http://blog.mtakti.hu.
[9] Ld. pl. Mellár Tamás: A Laffer-görbe, Népszabadság, 2011. április 8.

Felhasználási feltételek
Impresszum
Intézményünk országos és nemzetközi hálózati kapcsolatát az NIIF program biztosítja
Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet
© Copyright 2017. Minden jog fenntartva.