Oblath Gábor: A magyarországi bér-paradoxon Mennyivel nőttek a hazai reálbérek 2010 és 2017 között?

BlogHírekFöldi Adrienn

 

Az alcímben feltett kérdésre az a rövid válasz, hogy nem tudjuk. A hosszabb válasz szerint a dolgozók szempontját kifejező nettó reálkeresetek 30%-kal emelkedtek, a munkáltatók bérköltségét jelző termelői reálbérek viszont alig változtak. Amennyiben a hosszabb – eltérő statisztikai források adatain alapuló – válasz mellett döntünk, választás elé kerülünk. Ha elfogadjuk, hogy 2010 és 2017 között a termelői reálbérköltségek a termelékenység rendkívül szerény emelkedésével összhangban alakultak, akkor nem hihetjük el, hogy a fogyasztói nettó reálbérek 30%-kal nőttek. És megfordítva: ha elfogadjuk, hogy az utóbbiak ilyen mértékben emelkedtek, akkor nem hihetjük el, hogy a termelékenység alig nőtt. Mivel a kétféle módon értelmezett reálbérváltozás közötti 30 százalékpontnyi résnek mindössze egyharmadát magyarázzák meg a fogalmi, illetve módszertani különbségek, visszajutunk a rövid válaszhoz. A magyarázat keresése mégsem hiábavaló: megalapozza azt a sejtést, hogy az időszak egészét tekintve, nemzetgazdasági szinten a fogyasztói reálbérek emelkedését túl-, a termelői reálbérekét pedig enyhén alulbecsülhetik a hivatalos adatok, illetve az azokra támaszkodó számítások.

Előzmények

Írásom közvetlen előzménye Dedák Istvánnak a Portfolio.hu-n szeptemberben megjelent cikke, amely kiegészítette, illetve korrigálta egy márciusban publikált írását. Korábbi cikkében annak a véleményének adott hangot, hogy a hazai reálkeresetek a termelékenységhez viszonyítva túlzott mértékben nőttek, de a keresetekre nézve az úgynevezett az intézményi munkaügyi statisztika (IMS), a termelékenységet illetően pedig a nemzeti számlák (NSZ) adataira támaszkodott. Második írásában a bérek alakulásáról is NSZ-adatokat használva, arra jutott, hogy a 2010-es években reálbérek a termelékenység szerény emelkedésével összhangban alakultak. Az első írás azt sugallta, hogy a hazai béremelkedés IMS által jelzett üteme fenntarthatatlan, a másodiknak viszont az volt az üzenete, hogy ugyanebben az időszakban az NSZ-adatok alapján értelmezett bérek éppoly kevéssé emelkedtek, mint a termelékenység.

Bár nyilván a második megközelítés tekinthető módszertani szempontból korrektnek, nyitva maradt egy fontos kérdés: mi lehet annak hátterében, hogy az IMS szerinti bérek 2010 és 2017 között sokkal jelentősebben emelkedtek, mint amit az NSZ-adatok jeleznek? Az is válaszra vár, hogy nemzetgazdasági szinten vajon emelkedhettek-e a fogyasztói reálbérek az IMS által jelezett 30%-kal, ha a nemzetgazdasági termelékenység alig nőtt.

Kezdjük a fogalmak és az adatforrások tartalmának tisztázásával.

Fogalmak

A folyó áron mért (nominális) bérek a statisztikában három különböző dolgot jelenthetnek, amelyeknek – alkalmasan deflálva – kétféle, közgazdasági jelentéssel is bíró reálbér-mutató feletethető meg. A legszélesebbtől a szűkebb munkajövedelem-kategóriák felé haladva, a nominális bérek a következőket jelenthetik. (1) A munkavállalói jövedelmet, amely a dolgozó nettó keresetén felül a dolgozót terhelő (de a munkáltató által levont és befizetett) adókat és járulékokat, valamint a munkáltatót terhelő járulékot tartalmazza: ez a „szuperbruttó” bérköltség mutatójának tekinthető. (2) A bruttó bért, amely annyiban különbözik az előbbitől, hogy nem tartalmazza a munkáltatót terhelő járulékot. (3) A nettó bért, amit a dolgozó hazavisz.

E három közül a második mutató alakulásának önmagában nincs közvetlen mikro-, illetve makrogazdasági jelentősége, hiszen a bruttó bér sem a munkáltatót terhelő teljes bérköltséget, sem pedig a dolgozónak jutó nettó munkajövedelmet nem mutatja. Szempontunkból az adja a statisztikai jelentőségét, hogy ez a kategória köti össze az IMS és az NSZ béradatait. Az a tétel, amely az IMS fogalomhasználata szerint bruttó bér, az NSZ terminológiája szerinti bruttó „bérek és keresetek”-nek felel meg. E tétel reál-változása nem sokat jelent, ezért – noha a statisztikai hivatalok gyakran megteszik – fölösleges bármilyen árindexszel deflálni.

Ezzel szemben a termelés árindexével (a GDP-deflátorral, vagy a bruttó hozzáadott érték [GVA] deflátorával) leosztott nominális munkavállalói jövedelem változása a (szuperbruttó) termelői reálbér alakulását, a fogyasztói árindexszel deflált nettó bérindex pedig a (nettó) fogyasztói reálbér változását jelzi. Az előbbi, amelynek forrása az NSZ, reálköltség-mutató, amely a termelékenység alakulásával összehasonlítva értelmezhető. Az utóbbi viszont – melynek forrása az IMS –reáljövedelmi mutató, amely makroszinten például a háztartások fogyasztási kiadásainak, illetve megtakarításainak alakulásával vethető egybe.

Források és terjedelem

A fogalmak után az adatforrások tartalmát és terjedelmét célszerű tisztázni. Amint említettem, a kétféle forrás között a „bruttó bérek” jelentik a hidat, amelyről az IMS a teljes munkaidőben foglalkoztatottakra és az öt főnél több dolgozót alkalmazó gazdasági egységekre vonatkozó, az NSZ viszont a gazdaság egészére (a szürkegazdaságban keresett munkajövedelmek becslésére is) kiterjedő adatokat közöl. Az IMS értelmezésének megfelelő bruttó béreknél az NSZ szerinti bruttó bérek és keresetek némileg tágabb kategória, mert a munkáltató által folyósított egyes pénzbeli és természetbeni juttatásokat (pl. lakhatási, utazási, étkezési hozzájárulás stb.) is tartalmazza. Mivel az NSZ-adatok a gazdaság közvetlenül nem megfigyelt részére is kiterjednek, a béreknek az esetleges „kifehéredése”, amely az IMS-statisztikában effektív béremelkedésként jelenik meg, elvben nem befolyásolja az NSZ kereseti adatainak alakulását (hiszen például a minimálbéren bejelentett, de magasabb effektív keresetű dolgozóknak a hivatalosan jelentett béremelése az adatokba eleve „bele volt becsülve”).

A gazdaságnak a kétféle statisztika által lefedett részének arányait érzékeltetendő, 2017-ben az NSZ szerinti alkalmazotti létszám (a GDP fogalmának megfelelően) mintegy 4,1 millió főt tett ki; az IMS által megfigyelt körben ennek kétharmada, nagyjából 2,7 millió volt a teljes munkaidőben, ötnél több dolgozót foglalkoztató gazdasági egységeknél alkalmazottak száma. Ez az arány rendkívül stabilnak bizonyult a 2010-es években: 2010 és 2017 között mindössze 2 százalékponttal csökkent az IMS által mért alkalmazottaknak az összes alkalmazotthoz viszonyított aránya. Ezzel szemben igen jelentősen, 60-ról 70%-ra emelkedett az IMS szerinti bruttó bértömegnek az NSZ által mért bruttó bérek és keresetek tömegén belüli részaránya. Ezáltal az IMS által közölt, egy dolgozóra jutó bruttó bér szintje az NSZ megfelelő mutatójának 88%-áról 106%-ára emelkedett 2010 és 2017 között. Az emelkedés folyamatos, 2015-ben azonban történt egy ugrás (96-ról 102%-ra), amely leképezi a bértömegben tapasztalt részarány megugrását (64-ről 68%-ra.). Ezért a 2015-ben történtek különös figyelmet érdemelnek.

A továbbiakban először összehasonítom a termelékenység és a kétféle forrás szerinti bérek alakulására vonatkozó adatokat. A következő lépésben tényezőkre bontom a fogyasztói, illetve termelői reálbér évi átlagos változása közötti rést, végül pedig a kétféle statisztika szerinti bruttó bérek éves változásának összetevőit vetem egybe, amiből az derül ki, hogy az NSZ béradatai rendkívül különösen alakultak 2015-ben.

Összehasonlítások

Az 1. táblázat a hazai bérek alakulásáról és az értelmezéshez szükséges makrogazdasági mutatókról nyújt áttekintést. Az első három oszlopban a magyarországi, a 4-6 oszlopban az EU15 átlagához viszonyított dinamikát jelző mutatók szerepelnek. A 2010 és 2017 közötti időszakot annak alapján bontottam 2015-ig tartó, illetve azt követő periódusra, hogy a béremelkedés valamennyi mutató szerint 2016-tól gyorsult fel.

A táblázat (vízszintes) I. blokkja a reálgazdasági fejleményeket foglalja össze. A GDP az időszak egészében és mindkét részperiódusában nem csupán önmagában, hanem az EU15-höz viszonyítva is emelkedett; a népességfogyás miatt az egy főre jutó GDP még jobban nőtt, különösen az EU15-höz mérten. Ehhez képest rendkívül kedvezőtlenek az egységnyi befektetett munkára jutó GDP alakulását jelző mutatók (I/c és I/d sor). Miközben az egy főre jutó GDP-t tekintve közeledtünk a fejlett országokhoz, a termelékenységet tekintve egyértelműen lemaradtunk, ami azt jelzi, hogy az elmúlt évek hazai növekedése extenzív jellegű volt: nem a hatékonyság javulására, hanem pótlólagos munkaerő bevonására támaszkodott.[1]

  1. táblázat: Makrogazdasági teljesítmény, ár- és béralakulás Magyarországon 2010 és 2017 között és összehasonlítások az EU15-tel

Jelölések: IMS: intézményi munkaügyi statisztika; NSZ: nemzeti számlák, GVA: bruttó hozzáadott érték.

Forrás: KSH, Eurostat és AMECO alapján saját számítások.

A táblázat II. blokkja árindexeket és deflátorokat tartalmaz. A vizsgált időszak egészében a fogyasztói árak emelkedése 5,5 százalékponttal elmaradt a GDP deflátorétól (a bruttó felhalmozás jelentős áremelkedése csak a GDP deflátorban jelenik meg), ami azért fontos, mert a nettó munkajövedelmek reálértékét (a fogyasztói reálbért) tekintve az előbbi, a bruttó bérköltségek reálértékét (a termelői reálbért) illetően viszont az utóbbi a releváns deflátor. Mivel ezt a mutatót a termékadók és támogatások egyenlegének alakulása is befolyásolja, a GVA (bruttó hozzáadott érték = GDP alapáron) deflátora is szerepel a táblázatban (III/c).

A III. blokk az IMS által közölt, a IV. pedig a NSZ szerinti bérindexeket tartalmazza. Az IMS-adatok közül a nettó reálkeresetnek van makrogazdasági jelentősége (III/c), amely tartalmilag a bruttó nominális keresethez kötődik (III/a), és – amint szó volt róla – az utóbbi vethető egybe az NSZ szerinti bruttó “bérek és keresetek” tétellel (IV/e). A kétféle forrásból származó mutató összehasonlításából látható, hogy az olló 2010 és 2015 között nyílt rendkívül szélesre az IMS-index javára (2. oszlop: 22,5 versus 5,5%-os növekedés); az elmúlt két évben a különbség csökkent. Ekkora eltérés láttán, okkal vetődik fel: vajon melyik forrásnak higgyünk? Amennyiben a bérek költség-oldali makrogazdasági hatásai iránt érdeklődünk, a kérdés nem látszik indokoltnak, mivel erre vonatkozó konzisztens információt csak az NSZ tartalmaz. Amint azonban később látni fogjuk, a kérdés mégsem teljesen indokolatlan.

A bérköltségek alakulásának az inflációra, a jövedelmezőségre illetve a nemzetközi versenyképességre gyakorolt hatását vizsgálva nem az NSZ „bruttó bérek és keresetek” mutatójának, hanem a munkavállalói jövedelemnek van jelentősége, amely tartalmazza a munkáltató által fizetett járulékokat is (IV/a). Ennek reálértéke (a nominális index a GDP, illetve a GVA deflátorral leosztva) mutatja a termelői reálbér alakulását (IV/c, illetve IV/d), amely közvetlenül egybevethető a termelékenység változásával (I/c). Ebből az összehasonlításból pedig az tűnik ki, hogy miközben a termelékenység alig nőtt, a termelői reálbér lényegében nem változott. Ez esetben ugyancsak 2010 és 2015 között nyílt ki az olló (2. oszlop: 1,2%-os növekedés versus 7,2%-os [IV/c], illetve 5,6%-os [IV/d] csökkenés); az elmúlt két évben az irányzat megfordult.

Más nézőpontból, de ugyanezt jelzi a termékegységre jutó bérköltség (ULC) alakulása is, amely forintban mérve (V/a) a profitokra gyakorolt nyomásnak, euróban pedig (V/b) a nemzetközi költség-versenyképességnek egyfajta (tökéletlen) mutatója. 2015-ig a forintban mért ULC emelkedése (5%) lényegesen elmaradt mind a GDP, mind a GVA deflátoráétól, úgyhogy a béremelkedés nemzetgazdasági szinten aligha gyakorolhatott nyomást a profitokra, ám 2015 után mindennek az ellenkezőjét tapasztalhattuk. Hasonló minta jellemzi az euróban mért ULC alakulását, amelynek értelmezéshez az E15-höz viszonyított mutatók adnak támpontot (V/b sor, 4.-6. oszlopok). 2015-ig jelentős csökkenés mutatkozik, amit 2016-17-ben gyors emelkedés követett. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az elmúlt két évben tapasztalt erőteljes béremelkedés a megelőző évek bérlemaradásának korrekcióját jelentette.

A NSZ-adatok kétségkívül arra utalnak, hogy – a 2010 és 2017 közötti időszak egészét tekintve – a bérköltségek nagyjából a termelékenységgel összhangban alakultak, marad azonban egy elvarratlan szál: vajon hogyan alakulhattak a nettó nominális és reálkeresetek?

Ha ugyanis a termelékenység változásával a NSZ szerinti, nem pedig az IMS szerinti bruttó bérek konzisztensek, akkor a nemezgazdasági nettó reálkereseteknek is az NSZ béradataival kellene konzisztenseknek lenniük. A táblázat IV/f és IV/g sorában (az IMS-ben szereplő nettó/bruttó arány alapján) egy hozzávetőleges becslést adtam arra, hogy mekkora lehetett az NSZ adatokkal összhangban álló nettó nominális és reál-béremelkedés. E becslés szerint az időszak egészében a nettó nominális, illetve reálbérek nagyjából 24, illetve 8,5%-kal, az IMS (tény-) adatai szerint viszont 49, illetve 30%-kal nőttek. A hivatalos adatok a második periódusban jelentős gyorsulást jeleznek, a becslés viszont egy jelentős lemaradást követő erőteljes korrekcióra utal.

Természetesen nem állítom, hogy a nettó bérekre vonatkozó becsléseim bármiféle értelemben jobbak lennének az IMS tényadatainál, állítom viszont, hogy az IMS nettó bér-adatai nem konzisztensek az NSZ termelékenységi adataival.

Ezt egy technikainak látszó körülmény miatt is fontos hangsúlyozni. A KSH STADAT adatbázisában a Nemzeti számlák témakörében közölt “Reáljövedelem – reálbérindex” című táblázatban (3.1.22) az “Egy keresőre jutó nettó nominális átlagkereset” fejléc alatt található adatok pontosan megegyeznek a Munkaerőpiac témakörében közölt “A teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi nettó átlagkeresete a nemzetgazdaságban” című táblázatban (2.1.47) szereplő adatokkal. Ez azt sugallja, hogy IMS szerinti nettó bérek változása jól reprezentálja nemzetgazdasági szintű nettó béralakulást.

Ha azonban valaki elfogadja azt a narratívát, hogy az NSZ szerinti bruttó bérek a termelékenységgel összhangban alakultak, aligha hiheti el, hogy a nettó (fogyasztói) reálbérek nemzetgazdasági szinten 30%-kal emelkedetek. És megfordítva: ha valaki elfogadja, hogy a nettó reálbérek a gazdaság egészében ilyen mértékben nőttek, akkor nem bízhat a termelékenység szerény emelkedését jelző NSZ-adatokban. Amint azonban a következő szakaszban bemutatom, az NSZ béradatait illetően is merülhetnek fel kérdések és kétségek.

Dekompozíciók

Ezen a ponton térhetünk vissza az írás elején feltett kérdéshez: az egyes összetevőknek mekkora súly tulajdonítható a fogyasztói és a termelői reálbér növekedése közötti jelentős különbségben? A felbontáshoz induljunk ki az éves növekedési ütemekből.

  1. táblázat: Évi átlagos növekedési ütemek 2011 és 2017 között és két részperiódusban: IMS és NSZ szerinti adatok (százalékos változás)

Jelölések és források: lásd az 1. táblázatot

A 2. táblázat a kétféle statisztika alapján mért, kétféle reálbérfogalomnak megfelelő mutatók éves növekedési ütemének levezetését tartalmazza. Az I. blokk a fogyasztói nettó reálbér, a II. blokk a termelői bruttó reálbérköltség változását vezeti le. Az utolsó két sor mutatja azt, hogy az időszak egészében, illetve a két részperiódusban mennyivel haladta meg a fogyasztói reálbér éves növekedése a termelői reálbérét, attól függően, hogy az utóbbit a GDP, vagy a GVA deflátorával számítjuk-e. Az időszak egészét tekintve kétféle módon számolt különbségek eltérése elhanyagolható, de az első periódusban a GDP deflátorral, a másodikban a GVA deflátorral mért különbség mutatkozik kissé nagyobbnak.

A következő lépésben a fogyasztói reálbér és a GDP deflátorral számított termelői reálbér növekedési ütemkülönbségét bontom összetevőkre. (A GVA deflátorral számolt ütemkülönbség ettől némileg különbözik a részperiódusokban, de ennek a további mondandó szempontjából nem lesz jelentősége.)

Az egy alkalmazottra jutó (IMS szerinti) nettó fogyasztói és az (NSZ szerinti) bruttó termelői reálbér éves növekedési ütemének különbsége négy összetevőre bontható:

  • a nettó és a bruttó nominális béremelkedés/fő növekedési különbsége (IMS),
  • a bruttó bérek és keresetek/fő, valamint a munkavállalói jövedelem/fő növekedésének különbsége (NSZ);
  • a GDP deflátor és a fogyasztói árindex éves változásának eltérése;
  • az IMS és az NSZ szerinti bruttó bér/fő éves változása közötti különbség.

Az első két tétel a munkajövedelem-fogalmakhoz, a harmadik az alkalmazott deflátorokhoz, a negyedik pedig a (nagyjából) azonos tartalmú mutatók méréséhez köthető különbségeket jelzi.

Formálisan, a logaritmikus változásokat kisbetűkkel jelölve:

(nb_is – cpi) – (mj – pgdp) = (nb_is – bb_is) + (bbk – mj) + (pgdp – cpi) + (bb_is – bbk)

ahol a jelölések rendre a következő tételek növekedési ütemét jelzik: nb_is: az IMS szerinti nettó bér/fő; cpi: fogyasztói árak; mj: az NSZ szerinti munkavállalói jövedelem/fő, pgdp a GDP árszintje; bb_is: IMS szerinti bruttó bér/fő; bbk: NSZ szerinti bruttó bérek és keresetek/fő.

A 3. táblázat a fenti dekompozíciónak megfelelő értékeket tartalmazza.

  1. táblázat: A fogyasztói és a termelői reálbér közötti növekedési ütemkülönbség felbontása (százalékpont, illetve százalék)

Forrás: a 2. táblázaton alapuló számítások

Az időszak egészében a bruttó bérekre vonatkozó adatok (IMS vs. NSZ) eltérésére (5., illetve 7. sor), nem pedig a fogalmi, illetve módszertani különbségekre (6. sor) vezethető vissza a nettó reálbérek és a bruttó bérköltségek változása között kialakult olló. Ez azonban az első részperiódus folyamataihoz köthető, amikor a különbség közel 90%-a volt az adatforrások eltéréseinek tulajdonítható (második oszlop); a második időszakban az arányok megfordultak (33%, harmadik oszlop).

A 3. táblázat 5. sora – az IMS és az NSZ szerinti egy dolgozóra jutó bruttó bérek növekedési ütemkülönbsége – tovább bontható a bértömeg és a létszám változásának hatására:

(bb – bbk) = (bbt_is – l_is) – (bbkt – l_nsz),

ahol bbt_is: az IMS szerinti bruttó bértömeg; l_is: IMS szerinti létszám; bbkt: NSZ szerinti bruttó bértömeg; l_nsz: NSZ szerinti létszám.

E felbontás eredménye – az időszak egészére és a vizsgált két részperiódusra – az 1. ábrán látható (amelyen, a jobb érthetőség végett, a megfelelő oszlopok a létszám változásának az inverzét mutatják).

  1. ábra: A bértömeg, a létszám és a bruttó bér/fő évi átlagos változása az IMS és az NSZ adatok szerint 2010 és 2017 között és két részperiódusban

Forrás: KSH és AMECO alapján saját számítás

Az ábrán látható, a hogy a két statisztika szerinti bruttó bér/fő növekedési üteme közötti különbség döntően a kétféle módon értelmezett (mért) bértömeg, nem pedig a létszám eltérő változásához köthető. Az is látható, hogy az időszak első részében jelentősebbek a különbségek, mint a másodikban. Ezért a következő ábra az éves növekedéseket hasonlítja össze.

  1. 2. ábra: A bértömeg, a létszám és a bruttó bér/fő változása az IMS és az NSZ adatok szerint: éves változások 2010 és 2017 között

Forrás: KSH és AMECO alapján saját számítás

Az IMS szerinti bértömeg növekedése 2012-től folyamatosan meghaladta az NSZ által jelzettet, az ábra azonban arra is felhívja fel a figyelmet, hogy 2015-ben (enyhébb formában ugyan, de már 2014-ben is) ismeretlen eredetű, negatív sokk érte az NSZ bruttó bértömeg-adatát. 2015-ben a bértömeg nem változott, miközben a létszám 3%-kal emelkedett, amiből nominális bércsökkenés következett volna a gazdaság számos területén – ilyesmiről azonban nem értesültünk.

A 2015 évi stagnálás (és a 2014-hez mért növekedési ütem-zuhanás) nincs összhangban az általános makrogazdasági folyamatokkal (2015-ben a GDP 3,5, a háztartási fogyasztási kiadás 3,9%-kal nőtt). Emellett sem korábban, sem később nem tapasztalt rés keletkezett az NSZ (0,2%-os) és az IMS szerinti (7%-os) bértömeg-növekedési mutató között. Mindezek alapján megkockáztatható az az állítás, hogy a 2015. évi bértömeg a nemzeti számlákban némileg alá lehet becsülve.

Ennél az óvatos állításnál azonban semmiképpen sem merészkednék tovább. Rendkívül ingoványos talajra tévednék, ha azon kezdenék el spekulálni, hogy az NSZ szerinti bruttó bérek „valójában” mennyivel nőhettek, mert akkor azon is spekulálni kellene, hogy mekkora lehetett a GDP (és így a termelékenység) „tényleges” szintje, illetve változása a kérdéses időszakban. Ilyesfajta becsléshez pedig nem elég azt tudni, hogy 2015-ben a bérek és keresetek a GDP egyharmadát tették ki, hanem azt is tudni kellene, hogy a GDP termelési, illetve felhasználási oldalán mely tételek lehettek alábecsülve, erről pedig semmilyen ismerettel sem rendelkezem. Így maradok annál, hogy valami bibi lehet a 2015 évi NSZ szerinti béradatokban.

Összegzés

A 2010 és 2017 közötti időszakról a nemzetgazdasági béralakulásra nézve egymásnak ellentmondó adatokat tartalmaz az IMS és az NSZ statisztika. Az NSZ szerinti bér- és termelékenységi adatok összhangban vannak egymással, az IMS-adatok azonban a termelékenységét messze felülmúló béremelkedést jeleznek. Az IMS szerint mért nettó bérnövekedés valószínűleg túlbecsüli a nemzetgazdaság szintjén 2010 és 2015 között ténylegesen bekövetkezett változást. Az is valószínűsíthető azonban, hogy az NSZ-adatok 2015-re alábecsülik a nemzetgazdasági szintű bruttó bérköltség emelkedését.

A közgazdásznak addig tart a dolga, hogy e hazai „bér-paradoxonra” felhívja a figyelmet. Jobb, ha ezt nem maga próbálja feloldani, hanem a statisztikusokra bízza a megfejtést.  Ennek ismeretében térhet vissza a béralakulás és a szélesebb makrogazdasági folyamatok összefüggéseinek elemzésére, így például a bérhányad alakulására, és arra, hogy fenntartható-e az elmúlt két évben tapasztalt rendkívül gyors béremelkedés.

 

Az írás, amelynek kissé eltérő változata a Portfolio.hu-n is megjelenik, a Külgazdaság körkérdésére írt válaszon alapul, amely a folyóirat 2018/9-10. számában jelenik meg.

[1] A termelékenyégi mutatók – a bérindexekhez hasonlóan – a közfoglalkoztatottakat is lefedik, de az utóbbiak kiszűrése nem befolyásolná érdemben a közölt adatokat, és egyáltalán nem befolyásolná a táblázat fő üzeneteit.

Felhasználási feltételek
Impresszum
Intézményünk országos és nemzetközi hálózati kapcsolatát az NIIF program biztosítja
Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet
© Copyright 2017. Minden jog fenntartva.