Játékelmélet

Kutatócsoport-vezető

Kóczy Á. László

Kutatók

Közreműködők

Berlinger Edina

Csercsik Dávid

Kaszásné Andaházy Judith

Radványi Anna Ráhel

Solymosi Tamás

Wojuteczky Péter

Kutatási terület leírása

Az MTA Lendület programjának keretében létrehozott csoport kutatásának célja bizonyos játékelméleti problémák megértése, modellezése, megoldása. A kutatások középpontjában olyan kooperatív játékok állnak, ahol a játékosok kölcsönhatása externáliákkal jár, azaz a kölcsönhatásban közvetlenül részt nem vevő harmadik felekre is hat. A partíciós függvény alakban megadott játékokban a harmadik fél egy tetszőleges másik játékos lehet, míg dinamikus kooperatív játékokban akár a cselekvők későbbi énje is. Az elméleti eredmények mellett cél a gyakorlati alkalmazásuk is, ezek közül a hatalmi indexek és a párosítási modellek alkalmazásai különösen hangsúlyosak.

Kutatási tematika

Motiváció

John Maynard Keynes egy jól ismert gondolatában megfogalmazta, hogy “A közgazdászok és politikusok befolyása – függetlenül attól, hogy igazuk van-e vagy tévednek – nagyobb, mint gondolnánk. A világot ez, s nem más vezérli.” De mi vezérli a gazdaságot? Neumanntól egy sor Nobel-díjas tudóson keresztül Harsányi Jánosig a játékelmélet kutatása valódi sikertörténet. Forradalmasította a mikroökonómiát, és a közgazdaságtudomány összes többi területésre is jelentős hatást gyakorolt.  A játékelmélet használata nélkül ma már aligha lehetséges vezető szakfolyóiratokba publikálni [71]. A játékelmélet nemcsak nagyon fontos, de egyben nagyon ‘magyar’ terület is. A tudományág elindítója Neumann János, s éppen ötven évvel a „Játékelmélet és gazdasági viselkedés” (1944) [73] című könyvének megjelenése után, 1994-ben Nobel díjat vehettek át a terület kiválóságai, köztük Harsányi János. A Közgazdaságtudományi Intézet ezidáig nem tudott jelentős játékelméleti vagy gazdaságelméleti kutatóközponttá válni, mert bár a játékelméletet ma is sok magyar szakember kutatja, jórészük külföldön dolgozik, szétszóródva és csak a legritkább esetben működnek együtt ugyanazon kutatócsoportban. Jelen felhívás nagyszerű lehetőséget jelent az Intézet számára is, hogy az évek óta fennálló igényét a kutatási területeinek a játékelmélet irányába történő kiterjesztésére végre beteljesíthesse. Kutatócsoportunk kezdetben a játékelméletnek egy viszonylag jól körülhatárolt részterületésre összpontosítana, ezen a speciális szakterületen kívánunk jelentős kutatóhelyet kiépíteni; majd idővel felvennénk a kapcsolatot más kutatócsoportokkal, és az így kialakuló munkakapcsolatok révén fokozatosan terjesztenénk ki kutatási területeinket. A program következő szakaszában beindítanánk egy 5 éves kutatási tervet, amelynek középpontjában az externáliák állnának.  Externáliákkal akkor kell számolnunk, ha valamely (gazdasági) tevékenység hatást gyakorol azokra a kívülállókra, akik közvetlenül nem állnak kapcsolatban az adott folyamattal. A globalizációnak és a környezetvédelmi döntéseket övező egyre növekvő érdeklődésnek köszönhetően a ma tanulmányozott gazdasági kérdések többrétű externáliákkal rendelkeznek. A játékelmélet már a kezdetektől fogva felismerte az externáliákat, azonban gyakran megpróbálta kiiktatni azokat. Ma már ennél pontosabb előrejelzésekre van szükség. A specializáció a vezető kutató tapasztalatára és nemzetközi eredményeire, valamint a kutatócsoportot alkotó munkatársak szakterületeire támaszkodik. A történelmi háttér

Bár a játékelmélet minden olyan helyzetben alkalmazható, ahol bizonyos intelligens résztvevők érdekei nincsenek teljes össz­hangban – tehát azt mondhatjuk, hogy konfliktusban vannak – már a játékelméletet elin­dí­tó könyv [73] a közgazdaságtudományhoz kapcsolta. A kapcsolat megmaradt, de mára alkalmazási területei meghaladják a (köz)gazdaságtani vonatkozásokat. Neu­mann és Morgenstern főként a kétszemélyes zérusösszegű játékokat tanulmányozták; több játékos esetén abból az előfeltevésből indultak ki, hogy a játékosok koalíciókat alkotnak és a koalíció és komplementere között lejátszódó kétszemélyes játék határozza meg a koalíció karakterisztikus értékét. A karakterisztikus függvény ma is a legegyszerűbb és a leg­intui­tí­vabb alak a koalíciós játékok esetén. Egy újabb zsenire, John F. Nashre várt a feladat, hogy feltárja a játékelmélet valódi lehetőségeit, a többszemélyes, nem konstans-összegű, azaz kölcsönösen előnyös helyzeteket is megengedő játékok kutatásával. Nash a játékelméletet kooperatív [45, 47] és nemkooperatív [46] területekre osztotta, ez a felosztás ma is használatos. A nemkooperatív játékok módszer-orientáltak, tehát részleteiben, mikro-szemlélettel közelítik meg a játékot; míg a kooperatív játékokat eredmény-orientáltság, globális, makroszemlélet jellemzi.  A nemkooperatív játékok megoldása a Nash által bevezetett Nash-egyensúly, illetve ennek módosított változatai.Kooperatív játékok esetén a játékosok közötti kommunikációt nem vizsgáljuk, a játékosok stratégiái pedig rejtettek, csak a közöttük létrejövő megállapodásokban nyilvánulnak meg. Ez nagyszámú (itt 5 szereplő már annak számít) játékos esetében előnyt jelent, de rendkívül nehéz­zé teszi az egyensúly helyes fogalmának megállapítását. A kooperatív játékokra az első választ a Neumann-Morgenstern megoldás [73] nyújtotta, interpretációjukban a „megoldás” nem más, mint elfogadott „viselkedési normák” gyűjteménye. Ezen normák definiálása még az egyensúlyi stratégiák megállapításánál is komplexebb feladat; így aligha meglepő, hogy az elmúlt 50 évben egy sor alternatív  megoldáskoncepció született [66, 63, 5]. Népszerűségben kiemel­kedik ezek közül a mag és a Shapley-érték, azonban pusztán a népszerűség nem tekint­he­tő tudományos érvnek a megoldáskoncepciók létezését és helyességét illetően. Ezen alter­natív megoldáskoncepciók egyidejű létezése azok meglehetősen eltérő természetéből fakad. Míg a Shapley-érték [66] alapja az igazságosság, azaz a játékosok az általuk termelt hozzá­adott értéket kapják meg; addig a mag [63] elmélete szerint a játékosok valamely csoportja csak akkor azonosul a kollektív csoportérdekkel, ha ezzel szembefordulva nem nyerhet töb­bet. Nem az a mérvadó tehát, hogy az egyes játékosok mennyit érdemelnek, hanem, hogy mennyit tudnak megszerezni. A legtöbb kooperatív megoldáskoncepció a fenti két irányzat valamelyikéből indul ki, de mindegyik módosított is egy keveset rajtuk. Például a párosítási piacok (lásd a rövidlátó játékosokról szóló fejezetet) olyan speciális hedonikus játékok, ahol csak a párok alkotnak érdekes koalíciókat, s az itt használt stabilitás lényegében ekvivalens a maggal. Ezeket a koncepciókat a nemkooperatív játékelmélet kutatói felszínesnek, tudománytalannak érezték, ezért, hogy meggyőzze őket, Nash kezdeményezésére elindult egy program a kooperatív megoldások és a megfelelően definiált nemkooperatív játékok egyensúlyának egybeesését igazolandó. Az úgynevezett Nash-program révén a nemkooperatív egyensúlyok pontossága a kooperatív megoldások egyszerűségével párosul. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy kooperatív megoldást használhatunk az egyensúly kiszámításához, megtartva ugyan­akkor nemkooperatív szemlélet bizonyosságát. A kooperatív koncepciók jelentős részét imp­le­mentálták nemkooperatív egyensúlyokkal [26, 65, 52]. A nemkooperatív játékelmélet évekig tartó dominanciája után, ahogy a játékelméleti prob­lé­mák komplexitása nő, a technikai-metodikai beállítottságú, az aprócska részletekben elvesző nemkooperatív modellek mára kezelhetetlenné váltak. A kooperatív játékelmélet átsiklik a részleteken, a megoldásokra összpontosít, átfogó képet ad, és általában mondhatjuk, hogy alkal­masabb a többszereplős helyzetek vizsgálatára. A 2004-es marseille-i világkong­resszu­son Eric Maskin, a 2007-ben Nobel díjat elnyert közgazdász megjósolta a kooperatív játék­el­mé­let új korszakának beköszöntét. Készen áll-e a kooperatív játékelmélet a kihívásra?Kooperatív játékokban a játékosok közötti kölcsönhatások rejtettek. Az explicit stratégia hiá­nyá­ban többféleképpen értelmezhető, mit tekinthetünk elfogadottnak, így nem meglepő, hogy legalább féltucat megoldáskoncepció született és van használatban ma is, hogy a további jópár gondolatot, amit az ínyencek érdeklődése tart csak életben, ne is említsük. A már korábban tárgyalt mag [63] és Shapley-érték [66] kiemelkedik egyszerűségével, de az intuitív jellegen túl egyéb vonzó jellemzőkkel is bír. Peleg [51] szerint egy megoldáskoncepciót csak abban az esetben tekinthetünk elfogadhatónak, amennyiben axiomatizációja a magéhoz hasonlatos. Wooders [74] bemutatta (majd Allouch és Wooders [3] a közelmúltban általánosították is), hogy a piaci játékok olyan sokszereplős játékokkal modellezhetők, ahol a kis csoportok értékesek –, ezekben a játékokban a mag nemüres.

Partíciós függvény alakú játékok és a mag

A kooperatív játékok leggyakrabban karakterisztikus függvény alakban jelennek meg. Bár egyszerűségében verhetetlen, be kell látnunk, hogy ez a modell egyre kevésbé alkalmas a mai problémák tanulmányozására: nem számol ugyanis az externáliákkal. Márpedig externáliákkal bárhol találkozhatunk: határokon átterjedő környezetszennyezés kapcsán, vagy kartelltevékenységben; a globalizáció és a környezetvédelem egyes területein ennél általáno­sabb modellre van szükség. Ez a modell a partíciós függvény alak [72], melyre nemrégiben a Shapley értéket [20] és a magot [34] is általánosították. Az utóbbinál igazoltuk, [36] hogy a rekurzív mag megfelel egy nemkooperatív szekvenciális koalíció-formációs játék egyensúlyi partícióinak. Ez az eredmény az ún. Nash program része, mely kooperatív megoldás­kon­cep­ció­kat próbál nemkooperatív egyensúlyként előállítani. Így azok számára is megnyugtató megoldással szolgálhatunk, akik csupán a nemkooperatív egyensúlyban hisznek: az egyszerű kooperatív modellek ugyanolyan helytállóak, mint a jóval összetettebb nemkooperatívak, tehát alátámasztottnak tekinthetők. Ami a magot illeti, az alapvető feltételezés az, hogy az ún. karakterisztikus függvény adott, azaz minden koalíció kifizetése meghatározható. Látszólag jelentéktelen részlet, de ezen koalíciók kifizetései függetlenek a többi játékos partíciójától. A gyakorlatban a koalíciók mást és mást akarhatnak és a XXI. század közgazdászának számos olyan kihívással kell szembenéznie, legyen szó kereskedelmi egyezményekről [77], nemzetközi környezetvédelmi megállapodásokról [16, 17], vagy közlegelőkről [22], ahol az előfeltevés meglehetősen valószerűtlen. A partíciós függvény alakú játékokban [72] az egyes koalíciók értéke nemcsak saját összetételétől, hanem a többi játékos megoszlásától is függ. Sajnos a mag alapértelmezett definíciója közvetlenül nem alkalmazható efféle játékokra: ha a karakterisztikus függvény alakú játékokban egy koalíció elégedetlen, pontosan tudja, mennyit tudna maga elérni. A partíciós függvény alakú játékokban ez a többi játékos partíciójától függ, tehát a deviáció nyereséges lehet, amennyiben a többi játékos “segíti,” ám veszteséges is lehet, ha “bünteti” az elhajló játékosokat. Hasonló problémával szembesült Aumann és Peleg [6], amikor olyan konzervatív játékosokat modelleztek, akik csak a biztos profit érdekében deviálnak, lényegében visszatérve a Neumann-Morgenstern modellhez. Itt a deviáció esetleg egy olyan választól való félelemből eredően nem jön létre, mely rosszul érintené a többi játé­kost is. Rosenthal [57] felvetette, hogy csak az “ésszerű” válaszokat vegyék tekintetbe. Talán érdekes rámutatnunk arra is, hogy amennyiben túlbecsüljük a játékosok kon­zer­va­ti­viz­musát, ezzel a mag méretét is túlbecsüljük. Ezzel szemben Shenoy [67] optimista játékosokra alapozza modelljét, mely így egy “konzervatív” mag koncepcióhoz vezetett. Sajnos a két követ­keztetés ritkán találkozik. Ezekkel a nézetekkel kapcsolatban felmerül egy sokkal alapvetőbb probléma. Ray és Vohra [55] szerint: miért várjuk el a reziduális játékosoktól, hogy ennyire vérszomjas módon lép­je­nek fel a deviánsok ellen, maximálisan ártva nekik ezzel? A természetes válasz a reziduális játékosok ösztönzőinek figyelembevétele. A gamma-mag [16, 15] abból a feltételezésből indul ki, hogy a reziduális játékosok egyéni legjobb válaszokat választanak stratégiájuknak, azaz egytagú “koalíciókat”hoznak létre. Egy általánosabb modellben a reziduális reakció nem tetszőleges, de nem is előre megszabott. Az r-mag [29] és a rekurzív mag [34] ilyen elméleteket kínál; az első normális, az utóbbi partíciós függvény alak játékokra alkalmazható. Bár ezek a modellek és tulajdonságaik vonzóak lehetnek, ám ezen a ponton vissza kell térnünk a Nash-programhoz: karakterisztikus függvény alakú játékokban a mag implemen­tál­ha­tó nemkooperatív egyensúllyal, de mi a helyzet a partíciós függvény alakú játékokkal? A mag lehetséges általánosításait számba véve karakterisztikus függvény alakú játékokban a rekurzív mag implementációja alátámasztja, hogy ez egy “helytálló” általánosítás. A két modell hasonló, szekvenciális koalíció-formációs játékon alapszik [30, 36]. Kóczy [36] implementációja Bloch modelljére épül [12]; de sajnos két megszorítást tartalmaz. Egyrészt rögzíti a kifizetések elosztását, azaz, karakterisztikus függvény helyett adott kifizetési vektort rendel az egyes partíciókhoz (cf. [43]). Következésképpen elegendő az egyensúly partíciót meghatározni – míg az általános esetben a partíció mellett a koalíciós kifizetések elosztása is ismeretlen, s ez tovább bonyolítja a feladatot. A modell másik korlátozása a részjáték-tökéletesség: a mag-fogalom részjáték-tökéletes egyensúlyokkal csak akkor implementálható ha a reziduális részjátékoknak nem üres a magjuk. Már néhány játékos esetén is nagyszámú koalíció alakulhat ki, következésképp több játékosnál csupán nagyon kevés játék fogja teljesíteni ezt a kitételt. Előzetes eredményeink mégis azt mutatják, hogy lehetséges a rész­játék-tökéletesség általánosítása a rekurzív mag megfelelő implementálásával olyan játé­kok­nál is, ahol némely reziduális magok üresek, de ugyanakkor kellően szigorú ahhoz, hogy a deviációk ne legyenek kifizetődők és így egyensúlynak nevezhessük. Bíztató eredményeink alapján reméljük, hogy számos alkalmazásra tudunk minőségi és mennyi­ségi megoldásokat kínálni: kutatásunkat a közlegelők problémája [22] és kartellmodellek [11, 78, 80]; valamint kereskedelmi egyezmények [77, 79] működésének megértése motiválta, de Johan Eyckmansszal (EHSAL) közösen, a CLIMNEG globális szimulációs modell [21] eredményeire építve dolgozunk környezetvédelmi megállapodások, nevezetesen a Kiotói Egyezmény stabilitásának modellezésén is. A nemrégiben általunk bevezetett stratégiai szavazási játékok koalíciós változatát [35], pedig partíciós függvény alakú játékként  is meghatározhatjuk.

Dinamikus játékok

Az externáliák kezelésének másik módja a dinamikus játékok alkalmazása. Itt a játékos lépései megváltoztatják a körülményeket, és a játék új állapotba kerül. A játékosok intertemporális preferenciáiktól [68] függően lehetnek rövidlátóak, azaz vakok a döntéseik által kiváltott utóhatásokra; távollátóak, vagyis a végkimenetre összpontosítóak; illetőleg előrelátóak, profitmaximalizációra törekedve a teljes játékfolyamat során.

Rövidlátó játékosok

A mag az elosztások vagy kifizetés-konfigurációk halmaza, ahol egy deviáns koalíció sem tud jobb kifizetést elérni. Minden egyéb elosztás vagy kifizetés-konfigurációra létezik nyereséges deviáció, ez újabb elosztási vagy kifizetés-konfigurációhoz vezet, ezáltal folyamatosan új és új kiindulási helyzeteket teremtve. A magot általában statikus megoldásnak tekintjük, bár bizonyított [70, 75, 64, 39, 33], hogy egyes kifizetés konfiguráció-, vagy elosztás- sorozatok a nemüres maghoz tartanak, sőt el is érik. Jogosan merül fel a kérdés: mi történik, ha a mag üres.Ekkor a sorozatok “vége” a legkisebb domináns halmaz [40] vagy valamely hasonló koncepció, a sztochasztikus megoldás [4, 48], az U-dinamikus megoldás [14] vagy az M-mag [13]. A legkisebb domináns halmaz egybeesik a maggal, ha az nemüres, de akkor is nemüres és nemtriviális ha a játék kiegyensúlyozatlan, azaz ha a magja üres. Sajnos kiszámítása nem könnyű és jellemzői kissé eltérnek a magéitól. Hogy tulajdonságait jobban megismerjük, a legkisebb domináns halmazt az U-dinamikus megoldással [14] vagy az M-maggal [13] hasonlítjuk össze. Ezeknek a koncepcióknak sokkal jobban körülhatárolható a lókusza, míg a leg­kisebb domináns halmaz topológiai szempontból közelíthető meg, így az összehasonlítás mind­két megoldáscsoport szemszögéből érdekes.  Sok olyan jól ismert játék létezik, ahol a magról tudjuk, hogy üres, de talán még sokkal több az olyan játék, amikor ezt nem tudhatjuk. Egy üres maggal rendelkező játék nem a kutatók álma, és az ilyen példák csak a legritkább esetben kerülnek publikálásra. Az alkalmazásokon túl számos szerző kutatja a hálózati [50, 49] vagy párosítási piaci [31, 62] általánosításokat. Reményeink szerint saját eredményeinkkel is gyarapíthatjuk ezen irányzatok ismereteit. A hálózatelmélet [7] ugyan fiatal tudományterület, ám óriási lehetőségeket rejt. A hálózatok képesek a játékoscsoportok kooperatív struktúráinak teljes áttekintő ábrázolására. A csomópontokat összekötő élek jelentik a lehetséges kooperációkat, bár vannak, akik ezekre a kapcsolatokra megszorításokként tekintenek, minthogy a klasszikus kooperatív játékokban a kooperáció lehetséges önkényes játékosok  között. A hálózatelméletben elért eredményeinket egy általánosabb keretben, TU-játékokra alkalmazzuk. A párosítás szintén népszerű terület, nem utolsó sorban a széles körű alkalmazhatósága miatt[60]. Egyik tipikus alkalmazási területe a gazdaságilag kevéssé érdekes házasságközvetítés mellett [24] az igazságos és eredményes iskolaválasztási rendszer [58, 1, 2, 59] kidolgozása. Szintén használják a vesetranszplatációra váró páciensek és a lehetséges donorok párosításánál is, ez az úgynevezett vese-csere [61] program. Párosítási eredményeink kapcsán számos közreműködésről számolhatunk már be például a magyar oktatási rendszerben [9, 8, 10, 37], szeretnénk ezeket mielőbb a gyarorlatba is átültetni. Ennek a sikere kutatómunkánk csúcspontját jelentené. Az általános iskolarendszer átfogó reformja által csökkenne a szegregáció és az egyes iskolák közötti különbség, amely hosszú távon javuló társadalmi egyenlőséghez, és az emberi erőforrások termelékenységének növekedéséhez vezetne; míg a lakosság és a közegészségügyi intézmények szakszerű párosítása a betegellátás színvonalának emelkedését szolgálná. A MTA KTI Oktatásgazdaságtani Kutatócsoportjával közös adatgyűjtést követően, hamarosan megkezdjük az előzetes szimulációk vizsgálatát.

Távollátó játékosok

Egy másik iskola érvelése szerint a szofisztikált játékosok stratégiájuk során figyelembe veszik a lehetséges következményeket és a végeredményt tartják szem előtt. Itt is születtek már számottévő eredmények. Harsányi [28] kidolgozta a szigorúan stabil halmaz, Chwe [18, 76] pedig a  legnagyobb konzisztens halmaz elméletét. Mindezidáig a legnagyobb érdeklődést azonban Ray és Vohra egyensúlyi megállapodásokat bevezetőelmélete [55, 19] váltotta ki, amelyet később Funaki és Yamato [23] általánosított. Amíg mi a rekurzív magunkat statikus, rövidlátó koncepcióban tanulmányozzuk; addig mások szerint a deviáns játékosok távollátóként veszik figyelembe azt, hogy a reziduális játékosok újjászerveződhetnek, és e az egyensúlyi megállapodásokhoz hasonlítják.  További vizsgálatokat tervezünk ezen a területen is, elsősorban Funaki and Yamato [23] módosított koncepcióját szeretnénk tetszőleges deviációkra alkalmazni.

Előrelátó játékosok

A legáltalánosabb modellben a játékos előrelátó módon folyamatosan gyűjti a kifizetéseket a teljes folyamat során, de különböző súllyal veszi ezeket figyelembe. A modellt elsőként Morelli és Penelle [44] tanulmányozta, majd én [32, 38] fejlesztettem tovább, míg végül Konishi és Ray [41] publikálta általános formában. Sajnos ezek a modellek túlságosan bonyolultak ahhoz, hogy gyakorlati eredményekhez vezessenek .Habis and Herings [27] olyan speciális eseteket vizsgált, amikor két periódusban folyik a játék. Bevezették a bizonytalanságot e dinamikus modellekbe, és egyesítették a bizonytalansággal bővített kétszintűszintű modellek különféle  megközelítéseit, azaz a magot [25], a szegregált magot [56], a kétlépéses magot [42], az erős szekvenciális magot [54] és a  gyenge szekvenciális magot [53]. Megállapították, hogy ebben a környezetben a klasszikus mag  viselkedik legkedvezőtlenebbül, míg a gyenge szekvenciális mag működik a legjobban. Tovább tanulmányozzuk ezeket a koncepciókat, jól ismert játéktípusokban viszgáljuk a viselkedésüket, és megpróbálunk többperiódusú illetve nem korlátos modelleket kidolgozni.

Összegzés

A felvázolt kutatási terv az externáliákra összpontosít, amelyek a dinamikus játékokban direkt illetve indirekt hatásokat generálhatnak. A dinamikus játékokra a játékosok intertemporális preferenciái szerint más-más modellek vonantkoznak. Azokban az esetekben, ahol a játékosok kizárólag a pillanatnyi előnyöket tartják szem előtt, és nem foglalkoznak a cselekvéseik által kiváltott következményekkel, bizonyos részeredményeket már kiterjesztettünk a hálózati és a párosítási elméletekre, és ezeken a  területeken további eredményeket várunk. Végezetül szeretném felvázolni azokat az érveket, amelyek bizonyítják, hogy kutatócsoportunk alacsony kockázat mellett is képes gyakorlatban megvalósítható eredmények elérésére. Eltökélt szándékunk kiemelkedő minőségű kutatómunka véghezvitele, részeredményeink vezető nemzetközi szakfolyóiratokban történő publikálása; a tervezett projekt, a szakértő team, és a költségvetés mindezt lehetővé teszi. Ugyanakkor szeretnénk az Intézet más kutatóit is bevonni tevékenységünkbe, és hozzájárulni az ő kutatómunkájukhoz is, mintegy “az elmélet elmélete” formában, amely jelenleg az Intézet működéséből hiányzik. A bemutatott alkalmazási területek nemcsak hozzáadott társadalmi értékként, hanem az Intézeten belül megvalósuló integráció egyik eszközeként is építenék a meglévő kutatócsoportok közötti jobb munkakapcsolatokat. A már említett Oktatásgazdaságtani kapcsolat mellett a kartellek működése terén elért eredményeink például segíthetik az Ágazati / Vállalati empirikus kutatásokat végző csoportnak a szabályozások témakörében folyó munkáját; az intertemporális választások területe alapvető fontosságú a nyugdíjrendszerek kutatásában, különösen az új, egyéni számlavezetésű modellnél [69]; míg a szabadkereskedelmi és a környezetvédelmi egyezmények területén a Globalizációs és a Közpolitikai munkacsoportokkal számíthatunk kölcsönösen előnyös együttműködésre.Ezek az együttműködések ugyanakkor többnyire az alapkutatások javát szolgálják: a kérdéseink és az azokra kapott válaszok is egyszerűek, csupán az oda vezető út van elvont matematikai képletekkel kikövezve. Egy kérdés megválaszolása bizonyítja, hogy egy tétel helyes vagy nem, illetve egy modell megvalósítható vagy nem. A fenti területeken szerzett tapasztalataink késztetnek arra bennünket, hogy folytassuk a megkezdett munkát, amelyek nagy valószínűséggel eredményre vezetnek, ám ezen siker mértéke alacsonyabb, mint például az alkalmazott vagy a kísérleti tudományok esetében. Ezeket a kockázatokat elkerülendő, terveztünk menekülő útvonalakkal, alternatív megvalósításokkal illetve széles körű alkalmazhatósággal.

 


Hivatkozások

[1]  Atila Abdulkadiroglu, Parag A. Pathak, és Alvin E. Roth. The New York City high school match. American Economic Review, 95(2):364–367, 2005.

[2]  Atila Abdulkadiroglu, Parag A. Pathak, Alvin E. Roth, és Tayfun Sönmez. The Boston public school match. American Economic Review, 95(2):368–371, 2005.

[3]  Nizar Allouch és Myrna Wooders. Price taking equilibrium in economies with multiple memberships in clubs and unbounded club sizes. Journal of Economic Theory, 140(1):146–278, 2008.

[4]  Tone Arnold és Ulrich Schwalbe. Dynamic coalition formation and the core. Journal of Economic Behaviour & Organization, 49(3):363–380, 2002.

[5]  Robert J. Aumann és Michael Maschler. The bargaining set for cooperative games. In M. Drescher, L. S. Shapley, és A. W. Tucker, szerk., Advances in Game Theory, Annals of Mathematics Studies 52, 443–476. Princeton University Press, Princeton, 1964.

[6]  Robert J. Aumann és Bezabel Peleg. Von Neumann-Morgenstern solutions to cooperative games without side payments. Bulletin of the American Mathematical Society, 66:173–179, 1960.

[7]  Salvador Barberà és Matthew O. Jackson. On the weights of nations: Assigning voting weights in a heterogeneous union. Journal of Political Economy, 114(2):317–339, 2006.

[8]  Péter Biró. Higher education admission in Hungary by a score-limit algorithm. The 18th International Conference on Game Theory at SUNY at Stony Brook., 2007.

[9]  Péter Biró. Student admissions in Hungary as Gale and Shapley envisaged. Technical Report TR-2008-291, University of Glasgow, Department of Computing Science, Glasgow, 2008.

[10]  Péter Biró és Tamás Fleiner. A magyarországi felvételi besoroló algoritmusok rövid bemutatása. 2008.

[11]  Francis Bloch. Endogenous structures of association in oligopolies. RAND Journal of Economics, 26(3):537–556, 1995.

[12]   Francis Bloch. Sequential formation of coalitions in games with externalities and fixed payoff division. Games and Economic Behavior, 14(1):90–123, 1996.

[13]  Juan Carlos Cesco. The M-core: Definition and axiomatic characterization. 2008.

[14]  Juan Carlos Cesco és Ana Lucá Calí. The U-dynamic solution in a subclass of n-person TU-games. 2008.

[15]  Parkash Chander. The gamma-core and coalition formation. International Journal of Game Theory, 35(4):539–556, 2007.

[16]  Parkash Chander és Henry Tulkens. The core of and economy with multilateral environmental externalities. International Journal of Game Theory, 26(3):379–401, 1997.

[17]  Parkash Chander és Henry Tulkens. Cooperation, stability and self-enforcement in international environmental agreements: A conceptual discussion. Discussion Paper 2006/03, CORE, Louvain-la-Neuve, 2005.

[18]  Michael Suk-Young Chwe. Farsighted coalitional stability. Journal of Economic Theory, 63(2):299–325, 1994.

[19]  Effrosyni Diamantoudi. Equilibrium binding agreements under diverse behavioral assumptions. Economic Theory, 22(2):431–446, 2003.

[20]  Kim Hang Pham Do és Henk Norde. The shapley value for partition function form games. International Game Theory Review, 9(02):353–360, 2007.

[21]  Johan Eyckmans és Henry Tulkens. Simulating coalitionally stable burden sharing agreements for the climate change problem. Resource and Energy Economics, 25(4):299–324, 2003.

[22]  Yukihiko Funaki és Takehiko Yamato. The core of an economy with a common pool resource: A partition function form approach. International Journal of Game Theory, 28(2):157–171, 1999.

[23]  Yukihiko Funaki és Takehiko Yamato. Sequentially stable coalition structures. Discussion Paper 2007-96, Tilburg University, Center for Economic Research, 2007.

[24]  David Gale és Lloyd Shapley. College admissions and the stability of marriage. American Mathematical Monthly, 69:9–15, 1962.

[25]  Donald B. Gillies. Solutions to general non-zero-sum games. In Albert William Tucker és R. Duncan Luce, editors, Contributions to the Theory of Games IV, Annals of Mathematics Studies 40, 47–85. Princeton University Press, Princeton, 1959.

[26]  Faruk Gul. Bargaining foundations of Shapley value. Econometrica, 57(1):81–95, 1989.

[27]  Helga Habis és P. Jean-Jacques Herings. Cooperation under incomplete contracting. Research Memoranda RM/09/026, METEOR, Maastricht Research School of Economics of Technology and Organization, Maastricht, 2009.

[28]  John C. Harsányi. An equilibrium point interpretation of stable sets. Management Science, 20(11):1472–1495, 1974.

[29]  Chen-Ying Huang és Tomas Sjöström. Consistent solutions for cooperative games with externalities. Games and Economic Behavior, 43:196–213, 2003.

[30]  Chen-Ying Huang és Tomas Sjöström. Implementation of the recursive core for partition function form games. Journal of Mathematical Economics, 42(6):771–793, 2006.

[31]  Bettina Klaus és Filip Klijn. Paths to stability for matching markets with couples. Games and Economic Behavior, 58(1):154–171, 2007.

[32]  László Á. Kóczy. Finding the best way to join in: A dynamic accession game. In Simon Parsons, Piotr Gmytrasiewicz, és Michael Wooldridge, szerk., Game Theory and Decision Theory in Agent-Based Systems, Multiagent Systems, Artificial Societies, and Simulated Organizations, 159–176. Kluwer Academic Publishers, 2002.

[33]  László Á. Kóczy. The core can be accessed with a bounded number of blocks. Journal of Mathematical Economics, 43(1):56–64, 2006.

[34]  László Á. Kóczy. A recursive core for partition function form games. Theory and Decision, 63(1):41–51, 2007.

[35]  László Á. Kóczy. Strategic power indices: Quarrelling in coalitions. Working paper 0803, Budapest Tech, Keleti Faculty of Economics, Budapest, 2008.

[36]  László Á. Kóczy. Sequential coalition formation and the core in the presence of externalities. Games and Economic Behavior, 66(1):559–565, May 2009.

[37]  László Á Kóczy. A magyarországi felvételi rendszerek sajátosságai (School choice in Hungary). Közgazdasági Szemle (Review of Economics), 2010. Megjelenés alatt.

[38]  László Á. Kóczy. Strategic aspects of the 1995 and 2004 EU enlargements. Group Decision and Negotiation, 2010. Megjelenés alatt.

[39]  László Á. Kóczy és Luc Lauwers. The coalition structure core is accessible. Games and Economic Behavior, 48(1):86–93, 2004.

[40]  László Á. Kóczy és Luc Lauwers. The minimal dominant set is a non-empty core-extension. Games and Economic Behavior, 61(2):277–298, 2007.

[41]  Hideo Konishi és Debraj Ray. Coalition formation as a dynamic process. Journal of Economic Theory, 110(1):1–41, 2003.

[42]  Leonidas C Koutsougeras. A two-stage core with applications to asset market and differential information economies. Economic Theory, 11(3):563–584, 1998.

[43]  William F. Lucas és John C. Macelli. Discrete partition function games. In Peter C. Ordeshook, szerk., Game Theory and Political Science, 191–213. New York University Press, New York, 1978.

[44]  Massimo Morelli és Philippe Penelle. Economic integration as a partition function game. Discussion Paper 9785, CORE, Louvain-la-Neuve, 1997.

[45]  John F. Nash. The bargaining problem. Econometrica, 18:155–162, 1950.

[46]  John F. Nash. Non-cooperative games. Annals of Mathematics, 54(2):286–295, 1951.

[47]  John F. Nash. Two-person cooperative games. Econometrica, 21:128–140, 1953.

[48]  Edward W. Packel. A stochastic solution concept for n-person games. Mathematics of Operations Research, 6(3):349–362, 1981.

[49]  Frank H. Page, Jr. és Myrna Wooders. Networks and clubs. Journal of Economic Behavior & Organization, 64(3–4):406–425, 2007.

[50]  Frank H. Page, Jr. és Myrna Wooders. Strategic basins of attraction, the path dominance core, and network formation games. Games and Economic Behavior, 66(1):462–487, May 2009.

[51]   Bezabel Peleg. Axiomatizations of the core. In Robert J. Aumann és Sergiu Hart, szerk., Handbook of Game Theory with Economic Applications I, 13. fejezet, pages 397–412. Elsevier, Amsterdam, 1992.

[52]  J. David Pérez-Castrillo és David Wettstein. Implementation of bargaining sets via simple mechanisms. Games and Economic Behavior, 31(1):106–120, 2000.

[53]  Arkadi Predtetchinski, P. Jean-Jacques Herings, és A Perea. The weak sequential core for two-period economies. International Journal of Game Theory, 34(1):55–65, 2006.

[54]  Arkadi Predtetchinski, P. Jean-Jacques Herings, és Hans Peters. The strong sequential core for two-period economies. Journal of Mathematical Economics, 38:465–482, 2002.

[55]  Debraj Ray és Rajiv Vohra. Equilibrium binding agreements. Journal of Economic Theory, 73(1):30–78, 1997.

[56]  Rafael Repullo. The core of an economy with transaction costs. Review of Economic Studies, 55(3):447–458, 1988.

[57]  Robert W. Rosenthal. External economies and cores. Journal of Economic Theory, 3:182–188, 1971.

[58]  Alvin E. Roth. The college admissions problem is not equivalent to the marriage problem. Journal of Economic Theory, 36(2):277–288, 1985.

[59]  Alvin E. Roth. Deferred acceptance algorithms: history, theory, practice, and open questions. International Journal of Game Theory, 36(3–4):537–569, 2008.

[60]  Alvin E. Roth és Marilda A. Oliveira Sotomayor. Two-sided matching. A study in game-theroretic modeling and analysis. Econometric Society Monographs 18. Cambridge University Press, Cambridge, 1990.

[61]  Alvin E Roth, Tayfun Sönmez, és M Utku Unver. Kidney exchange. Quarterly Journal of Economics, 119(2):457–488, 2004.

[62]  Alvin E. Roth és John H. Vande Vate. Random paths to stability in two-sided matching. Econometrica, 58(6):1475–1480, 1990.

[63]  Herbert E. Scarf. The core of an n-person game. Econometrica, 35:50–69, 1967.

[64]  Abhijit Sengupta és Kunal Sengupta. A property of the core. Games and Economic Behavior, 12(2):266–273, 1996.

[65]  Roberto Serrano és Rajiv Vohra. Non-cooperative implementation of the core. Social Choice and Welfare, 14(4):513–525, 1997.

[66]   Lloyd S. Shapley. A value for n-person games. In Harold William Kuhn és Albert William Tucker, editors, Contributions to the Theory of Games II, Annals of Mathematics Studies 28, 307–317. Princeton University Press, Princeton, 1953.

[67]  Prakash P. Shenoy. On coalition formation: A game-theoretical approach. International Journal of Game Theory, 8(3):133–164, 1979.

[68]  András Simonovits. Mathematical Methods in Dynamic Economics. Palgrave Macmillan, 2000.

[69]  András Simonovits. Partial privatization of a pension system: Lesson from Hungary. Journal of International Development, 12:519–529, 2001.

[70]  R. E. Stearns. Convergent transfer schemes for n-person games. Transactions of the American Mathematical Society, 134:449–459, 1968.

[71]  George J. Stigler, Stephen M. Stigler, és Claire Friedland. The journals of economics. Journal of Political Economy, 103(2):331–359, 1995.

[72]  Robert M. Thrall és William F. Lucas. n-person games in partition function form. Naval Research Logistics Quarterly, 10(4):281–298, 1963.

[73]  John von Neumann és Oskar Morgenstern. Theory of Games and Economic Behavior. Princeton University Press, Princeton, 1944.

[74]  Myrna Wooders. Equivalence of games and markets. Econometrica, 62(5):1141–1160, 1994.

[75]  Lilian Shiao-Yen Wu. A dynamic theory for the class of games with nonempty cores. SIAM Journal of Applied Mathematics, 32(2):328–338, 1977.

[76]  Licun Xue. Nonemptiness of the largest consistent set. Journal of Economic Theory, 73(2):453–459, 1997.

[77]  Sang-Seung Yi. Endogenous formation of customs unions under imperfect competition: open regionalism is good. Journal of International Economics, 41(1-2):153–177, 1996.

[78]  Sang-Seung Yi. Stable coalition structures with externalties. Games and Economic Behavior, 20:201–237, 1997.

[79]  Sang-Seung Yi. Free-trade areas and welfare: An equilibrium analysis. Review of International Economics, 8(2):336–347, 2000.

[80]  Sang-Seung Yi és Hyukseung Shin. Endogenous formation of research coalitions with spillovers. International Journal of Industrial Organization, 18(2):229–256, 2000.

További információk

A Játékelméleti Kutatócsoport publikációi:

http://ideas.repec.org/d/jkhashu.html

http://ideas.repec.org/g/iehasgt.html

Magyar nyelvű publikációk

  • Balog Dóra, Bátyi Tamás László, Csóka Péter, Pintér Miklós, 2012. “Pénzügyi hálózatok modellezése Jackson és Watts (2002) nyomán” Egyensúly és optimum: Tanulmányok Forgó Ferenc 70. születésnapjára. Budapest: Aula Kiadó, pp. 151-168. (ISBN:978-963-339-018-4)
  • Biró, P., Kóczy, Á.L., Sziklai, B.  2012. “Választókörzetek igazságosan?” Közgazdasági Szemle, 59. évf., 11 sz., pp. 1165–1186.
  • Kóczy Á. L. 2011. “Lisszaboni kilátások“. Közgazdasági Szemle, 58. évf. 12. sz. pp. 1045-1058
  • Kóczy Á. L. 2015. “A folyóiratok értékelése“. Könyv és Nevelés, 17. évf. 3. sz. pp. 9-28
  • Péter Biró & Péter Csóka & László Á. Kóczy & Anna R. Radványi & Balázs Sziklai, 2013. “Közgazdasági Nobel-emlékdíj 2012: Alvin E. Roth és Lloyd S. Shapley,” Magyar Tudomány, pp. 190-199.
  • Péter Csóka & Dániel Havran & Kata Váradi, 2013. “Konferencia a pénzügyi piacok likviditásáról” Tudományos Tájékoztató, Közgazdasági Szemle, 60. évf. pp. 477-485.
  • Gergely Csorba, 2013. “Magyarországi empirikus piacszerkezet-elemzések kutatási eredményeinek és gyakorlati alkalmazásainak áttekintése,” Verseny és Szabályozás, pp. 13-31. MTA KRTK Akadémiai intézeti évkönyv 2012. évi kötete
  • Hubert J. Kiss & Áron Horváth & Alíz McLean,  2013. “Hat-e a lakóingatlanok árára az energiahatékonyság?,” Közgazdasági Szemle , 60 évf., 9. sz., pp. 1025-1042
  • Zoltán Pápai & Péter Nagy & Gergely Csorba & Judit Micski, 2013. “Megfontolandó tapasztalatok a mobilpiacok működéséről: ár-összehasonlítások és  piacszerkezeti változások értékelése“. Verseny és Szabályozás, pp. 283-320., MTA KRTK Akadémiai intézeti évkönyv 2012. évi kötete
  • Edina Berlinger & György Walter, 2014. “Problémás jelzáloghitelek jövedelemarányos törlesztése  –  Unortodox javaslat számokban,” Hitelintézeti Szemle, 13. évf., 1. sz., pp. 2-27.
  • Péter Csóka & Dániel Havran & Kata Váradi, 2014. “Konferencia a pénzügyi piacok likviditásáról” Tudományos Tájékoztató, Közgazdasági Szemle, 61. évf. pp. 324-334.
  • Hubert J. Kiss & Gergely Kőhegyi & Adrienn Selei & János Zsoldos, 2014. “Koopetíció – néhány elméleti és empírikus eredmény egy kooperatív elemeket tartalmazó versenyzői helyzetről,” Közgazdasági Szemle, 61. évf. 9. sz., pp. 1000-1022.
  • László Kóczy, 2014. “A publikálás folyamata és az Open Access dilemmái a közgazdaság-tudományban,”Könyv és Nevelés, 16. évf., 1. sz., pp. 8-20.
  • Edina Berlinger & Anita Lovas & Péter Juhász, 2015. “Az állami támogatás hatása a projektfinanszírozásra erkölcsi kockázat és pozitív externáliák mellett:szerződéselméleti megközelítés,” Közgazdasági Szemle, 62. évf., 1.sz.,

 

Idegen nyelvű publikációk

2015

  • Péter Biró & Tamás Fleiner, 2015. “Matching couples with Scarf’s algorithm,” Annals of Mathematics and Artificial Intelligence Discrete Mathematics and its Applications, To appear
  • Péter Biró & Elena Molis & Elena Inarra, 2015. “A new solution for the roommate problem: The Q-stable matchings,” Mathematical Social Sciences, vol. 79, pages 74-82
  • Dávid Csercsik, 2015. “Competition and Cooperation in a Bidding Model of Electrical Energy Trade,” Networks and Spatial Economics, To appear
  • Hubert J. Kiss & Ismael Rodriguez-Lara & Alfonso Rosa-García, 2015. “Think Twice Before Running! Bank Runs and Cognitive Abilities,” Journal of Behavioral and Experimental Economics, To appear
  • László Á. Kóczy, 2015. “Power indices when players can commit to reject coalitions,” Homo Oeconomicus, To appear
  • László Á. Kóczy, 2015. “Stationary consistent equilibrium coalition structures constitute the recursive core,” Journal of Mathematical Economics, vol. 61, pages 104-110
  • László Á. Kóczy & Balázs Sziklai, 2015. “Electing the Pope,” Homo Oeconomicus, vol. 32, No. 1, pages 101-116
  • Péter Biró & Tamás Fleiner, 2015. “Fractional solutions for capacitated NTU-games, with applications to stable matchings,” Discrete Optimization, To appear
  • Péter Biró & László Á. Kóczy & Balázs Sziklai, 2015. “Fair apportionment in the view of the Venice Commission’s recommendation,” Mathematical Social Sciences, vol. 77, No. 1, pages 32-41

2014

  • Péter Biró & Matthijs Bomhoff & Petr A. Golovach & Walter Kern & Daniël Paulusma, 2014. “Solutions for the Stable Roommates Problem with Payments,” Theoretical Computer Science, vol. 540-541, pages 53-61.
  • Péter Biró & Sofya Kiselgof, 2014, “College admissions with stable score-limits,” Central European Journal of Operations Research, To appear
  • Péter Biró & David F. Manlove & Iain McBride, 2014. “The Hospitals / Residents Problem with Couples: Complexity and Integer Programming Models,” In Proceedings of SEA 2014: the 13th International Symposium on Experimental Algorithms, volume 8504 of Lecture Notes in Computer Science, pages 10-21, Springer
  • Péter Biró & Iain McBride, 2014. “Integer programming methods for special college admissions problems,” In Proceedings of COCOA 2014: the 8th Annual International Conference on Combinatorial Optimization and Applications, volume 8881 of Lecture Notes in Computer Science, pages 429-443, Springer
  • Péter Biró & Eric J. McDermid, 2014. “Matching with sizes (or scheduling with processing set restrictions),” Discrete Applied Mathematics, volume 164, pages 61-67
  • Dávid Csercsik & Balázs Sziklai, 2014. “Traffic Routing Oligopoly,” Central European Journal of Operations Research, To appear
  • Péter Csóka & Jean-Jacques P. Herings, 2014. “Risk Allocation under Liquidity Constraints,” Journal of Banking and Finance, vol. 49, pages 1-9
  • Helga Habis & Dávid Csercsik, 2014. “Cooperation with externalities and uncertainty,” Networks and Spatial Economics, vol. 15, Issue 1, pages 1-16
  • Hubert J. Kiss & Dániel Homolya, 2014. “On the optimal design of operational risk data consortiums,” Journal of Operational Risk, vol. 9, Issue 1
  • Hubert J. Kiss & Markus Kinateder, 2014. “Sequential decisions in the Diamond-Dybvig banking model,” Journal of Financial Stability, vol. 15, pages 149-160
  • Hubert J. Kiss & Ismael Rodriguez-Lara & Alfonso Rosa-García, 2014. “Do social networks prevent or promote bank runs?,” Journal of Economic Behavior & Organization, vol. 101, pages 87-99
  • Hubert J. Kiss & Ismael Rodriguez-Lara & Alfonso Rosa-García, 2014. “Do Women Panic More Than Men? An Experimental Study of Financial Decisions,” Journal of Behavioral and Experimental Economics, vol. 52, pages 40-51
  • Tamás Solymosi, 2014. “The kernel is in the least core for permutation games,” Central European Journal of Operations Research, To appear

2013

  • Péter Biró & Tamás Fleiner & Rob W. Irving, 2013. “Matching couples with Scarf’s algorithm,” In the Proceedings of the 8th Japanese-Hungarian Symposium on Discrete Mathematics and its Applications, pages 55-64.
  • Péter Biró & Gethin Norman, 2013. “Analysis of stochastic matching markets,” International Journal of Game Theory, vol. 42, pages 1021-1040.
  • Péter Biró & Flip Klijn, 2013. “Matching With Couples: A Multidisciplinary Survey,” International Game Theory Review (IGTR), vol. 15(02), pages 1340008-1-18.
  • Habis H, P. Jean Jacques Herings, 2013. “Stochastic bankruptcy games“. International Journal of Game theory, Volume 42, Issue 4, pp 973-988.
  • Fabien Lange & László Kóczy, 2013. “Power indices expressed in terms of minimal winning coalitions,” Social Choice and Welfare, vol. 41(2), pages 281-292
  • László Kóczy & Alexandru Nichifor, 2013. “The intellectual influence of economic journals: quality versus quantity,” Economic Theory, vol. 52(3), pages 863-884.
  • Andras Simonovits, 2013. “Does Higher Tax Morale Imply Higher Optimal Labor Income Tax Rate?,” DANUBE: Law and Economics Review, issue 2, pages 97-114.
  • Péter Csóka & Dániel Havran & Nóra Szűcs, 2014. “Corporate financing under moral hazard and the default risk of buyers,” Central European Journal of Operations Research, To appear

2012

  • Péter Biró & Walter Kern & Daniël Paulusma, 2012. “Computing solutions for matching games,” International Journal of Game Theory, vol. 41(1), pages 75-90.
  • Garay, Barnabás M. & Simonovits, András & Tóth, János, 2012. “Local interaction in tax evasion,” Economics Letters, vol. 115(3), pages 412-415.
  • Zsombor Z. Méder & András Simonovits & János Vinczeb, 2012. “Tax Morale and Tax Evasion: Social Preferences and Bounded Rationality,” Economic Analysis and Policy (EAP), vol. 42(2), pages 171-188.
  • Andras Simonovits, 2012. “Pension Reforms in an Aging Society: A Fully Displayed Cohort Model,” DANUBE: Law and Economics Review, issue 4, pages 1-30.
  • Tamás Fleiner & Balázs Sziklai, 2012. “The Nucleolus Of The Bankruptcy Problem By Hydraulic Rationing,” International Game Theory Review (IGTR), vol. 14(01), pages 1250007-1-11.
  • Biró, P., Manlove, D.F., McDermid, E.J., 2012. “Almost stable” matchings in the Roommates problem with bounded preference lists“. Theoretical Computer Science, 432: pp. 10–20.
  • Kóczy Á. L. 2012. “Beyond Lisbon: demographic trends and voting power in the European Union Council of Ministers”  Mathematical Social Sciences, 63:(2) pp. 152-158.
  • Pintér Miklós, Radványi Anna. “The Shapley value for shortest path games – a non graph based approach” Central European Journal of Operations Research, Volume 21, Issue 4, pp 769-781.

2011

  • Sziklai Balázs, 2011. “On the symmetry of finite pseudorandom binary sequences“, Uniform Distribution Theory, vol 6. no. 2., p. 143–156.

Egyéb adatok

Projektek

  • Lendület Program az MTA támogatásával
  • Az erős, a gyenge, meg a ravasz: Hatalom és stratégiai viselkedés szavazási játékokban. OTKA projekt (NF 72610) (Kóczy László a projekt vezetője az Óbudai Egyetemen)
  • Risk allocation in illiquid markets and in case of systemic risk. OTKA projekt (105859 PD)
  • Sztochasztikus kooperáció. OTKA projekt (101106 PD)
  • Cooperative games with capacities. OTKA projekt (108673 K)
  • Hálózatok és externáliák a laboratóriumban. OTKA projekt (109354 K)

Szemináriumok

Dátum: 2014. szeptember 11.
Időpont: 14:00-16:00
Előadó: Tim Roughgarden
Cím: Mechanism Design: Motivation, Examples, and Lessons Learned


Dátum: 2014. május 22.
Időpont: 10:00-12:00
Előadó: Alexandru Nichifor
Cím: Solutions for Trading Networks


Dátum: 2011. április 4.
Időpont: 12:00-15:00
Előadó: Csercsik Dávid és Divényi Dániel
Cím: Energy transmission networks and cooperative game theory
Villamosenergia-piac – Általános ismertetés


Dátum: 2011. március 10.
Időpont: 12:30-15:00
Előadó: Csercsik Dávid
Cím: Az árampiac hálózati modellezése


Előadó: Simonovits András
Cím: Designing Benefit-Effort Rules: Welfare vs. Redistribution
Abstract:
We consider an abstract mechanism-design model, where there an n types. The type-specific utility and balance are smooth functions of the observable effort and reward,respectively. We study first- and second-best solutions, especially local indeterminacy of redistributive second-best and the Pareto-inferiority of the neutral second-best.


Dátum: 2010. november 22.
Időpont: 13:30-14:30
Előadó: Sziklai Balázs
Cím: Selfish Routing in Non-cooperative Networks
Abstract:
We study the problem of n users selfishly routing traffics through a shared network. Users route their traffics by choosing a path from their source to their destination of the traffic with the aim of minimizing their private latency. In such an environment Nash equilibria represents stable states of the system: no user can improve its private latency by unilaterally changing its strategy. We will discuss the Wardrop model and the KP model and show examples for both approach. We will also talk a little bit about the Braess paradox, which is a very popular and important problem of traffic routing.


Dátum: 2010. november 08.
Időpont: 13:30-14:30
Helyszín: MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Tanácsterem (1112 Budapest, Budaörsi út 45.  VIII. em. 804. terem)
Előadó: Biró Péter
Cím: Computational and game-theoretic aspects of mechanism design in matching markets
Abstract:
Coordinated matching schemes can be used in a wide range of social and economic situations to provide fair – or even ’optimal’ – solutions by taking account the preferences of the participants and some objective facts. Centralised mechanisms incorporating efficient algorithm have been established to allocate junior doctors to hospitals (in the US since 1952; in Japan, Scotland, etc), for student admissions in higher education (in Hungary, Spain, Turkey) and in secondary education (in New York, Boston, Hungary), in kidney exchange programs (US, UK, Netherlands, etc), and for internet auctions (e.g. Google). The successful design of these kind of schemes has to involve both game-theoretical and computational considerations. In this talk I will present some theoretical and practical findings, and future research plans, all closely related to the above applications.


Dátum: 2010. október 18.
Időpont: 13:30-14:30
Helyszín: MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Tanácsterem (1112 Budapest, Budaörsi út 45.  VIII. em. 804. terem)
Előadó: Kóczy Á. László
Cím: “Externáliák, hatalmi mértékek, párosítások és tudománymetria”

Events

 

Matching schemes in Europe

Country Student admissions Job market Kidney exchange Other applications
France professeur allocation
Germany higher education
Hungary secondary schools,
higher education
Israel dormitories
Netherlands The Dutch program
Spain higher education The Spanish Program
Turkey higher education
UK SPA-SFAS,
TIS
NHS Blood and Transplant

Matching schemes in America 

Country Student admissions Job market Kidney exchange Other applications
U.S. high schools NRMP and others NEPKE and others U.S. Navy
Canada CaRMS

For further information, see the webpage of Al RothMatching schemes in Asia

Country Student admissions Job market Kidney exchange Other applications
Australia AKX
Japan JRMP
Singapore high schools

Worldwide applications

Based in Student admissions Job market Kidney exchange Other applications
U.S. Google auctions
no Chess pairings by FIDE

Felhasználási feltételek
Impresszum
Intézményünk országos és nemzetközi hálózati kapcsolatát az NIIF program biztosítja
Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet
© Copyright 2017. Minden jog fenntartva.