Oblath Gábor: Inkonzisztens előrejelzés, elégtelen költségvetési reagálás

Nem kétséges, hogy koronavírusos időkben nehéz előrejelezni a makrogazdasági és költségvetési folyamatokat. Ránézésre is látszik azonban, hogy a magyar kormány konvergencia-programja európai összehasonlításban meghökkentően optimista a 2020. évi GDP, különösen a háztartási fogyasztás alakulását tekintve (3%-os GDP csökkenés és 0,9%-os háztartási fogyasztási kiadás-emelkedés), miközben a kormány a GDP-arányos államháztartási hiányt 3,8%-on kívánja tartani. A derűlátó reálgazdasági prognózis és a deficit mindössze 1,8 százalékpontnyi emelkedése azonban ellentmond egymásnak. Az EU-bizottság Magyarországra vonatkozó előrejelzései a kormányénál lényegesen valószerűbbek (GDP: -7%, fogyasztás: -6%, deficit: 5,2%), de az előrejelzések, valamint 21 EU-tagország konvergencia programjának egybevetése alapján is csak az tűnik ki, hogy európai összehasonlításban a magyar kormány kíván a legkevésbé támaszkodni a költségvetés egyenleg változásának – válságok esetén nélkülözhetetlen – gazdaságstabilizáló hatására.*

 

Írásom először a hazai konvergencia-programban szereplő egyes előirányzatok inkonzisztenciáira hívja fel a figyelmet, majd a program néhány mutatóját egyes EU-tagországokéval veti egybe, végül az EU-bizottság előrejelzései, illetve becslései alapján mutatja be, hogy a magyar költségvetési politika törekvései erősen kilógnak az európai mezőnyből.

Indokolatlan derűlátás, belső inkonzisztenciák

A konvergencia programban egyfelől az szerepel, hogy 2020-ban a háztartási fogyasztási kiadások 0,9%-kal emelkednek, ami – később látni fogjuk – európai összehasonlításban szélsőségesen optimista feltevés. Ennek azonban egyértelműen ellentmond, hogy a kormány sem a munkahelyek megőrzését, sem munkájukat elveszítő háztartásokat nem kívánja érdemben segíteni, továbbá az összkereslet csökkenését sem óhajtja számottevően ellensúlyozni. A miniszterelnöktől megtudhattuk, hogy a munka nélkül maradtakat a közmunkába és a katonaságba kívánják beterelni – ezt jelentené az, hogy „annyi új munkahelyet teremtünk, amennyi megszűnik”. Eltekintve az ötlet abszurditásától – ez ugyanis kifejezetten megakadályozná a gazdaság gyors „újraindítását” –, egyáltalán nem járulna hozzá a fogyasztás visszaesésének megakadályozásához.

Annál is kevésbé, mert az eddigi logikát követve, nyilván ezt sem pótlólagos költségvetési kiadásokkal, hanem úgynevezett átcsoportosításokkal kívánnák fedezni. A konvergencia program „A” és B” táblázatából (51-52. old) kitűnik, hogy a járványhoz kapcsolódó intézkedések döntő részét költségvetési tételek áthelyezésével, az ilyen helyzetben egyértelműen kontraproduktív különadókkal (a tervezett GDP 0,2%-a), valamint a mikroszkóppal sem látható makrogazdasági hatású párttámogatás-csökkentéssel (a GDP 0,003%-a) tervezik fedezni. Ez utóbbi természetesen semmit sem jelent a vírus-krízissel szembeni védekezés szempontjából, de lehetetlen anyagi helyzetbe hozhatja az ellenzéki pártokat.

Hasonlóan kisstílű, de a fogyasztás visszaesésesét várhatóan fokozó igyekezet mutatkozik meg abban, hogy a kormány úgy tervezi a GDP 3,8%-án tartani a konszolidált államháztartási hiányt, hogy az önkormányzatok nulla körüli 2019. évi egyenlegét GDP-arányosan 0,2%-os többletbe kívánja fordíttatni 2020-ban (Konvergencia program, 2.a táblázat, 4. sor). Ez azt jelentené, hogy az önkormányzatoktól – amelyek a legtöbbet tehetnek a nélkülözés és a fogyasztás-csökkenés enyhítése érdekében – mintegy 90 milliárd forintnyi többletet vár el a tervezet, amely 112 milliárdos nettó szűkítést jelent 2019-hez viszonyítva.

Úgy látom, hogy a háztartási fogyasztás idei 0,9%-os bővülésére vonatkozó hivatalos prognózis nagyjából annyira megalapozott, mint az MNB elnöke által várt 2-3%-os gazdasági növekedés. A felmérések csak megerősítik azt, amire a józan ész alapján is számítani lehet: a háztartási jövedelmek visszaesése miatt a fogyasztás jelentősen csökkenni fog, és csak remélhetjük, hogy az EU-bizottság által várt 6%-nál nem lesz lényegesen nagyobb a visszaesés mértéke.

Különösen a fogyasztás várt alakulást tekintve érdemel figyelmet a konvergencia programban közölt kétféle kockázati pálya. Az alappálya szerint 2020 második negyedévében, a kockázati pályák szerint viszont a harmadik, illetve a negyedik negyedévben „ér véget a járvány”. Nos, e szcenáriók szerint a beruházások és a GDP visszaesése sokkal nagyobb mértékű lenne, miközben minimálisan változna a fogyasztás és az államháztartási egyenleg. A borúlátóbb forgatókönyv szerint 2019-hez viszonyítva a GDP, illetve a beruházások 7,3, illetve 17%-kal esnének, de a fogyasztás lényegében nem változna (-0,2%), és a GDP-arányos költségvetési deficit 4,6% körül alakulna – ez mindössze 2,6 százalékpontnyi változást jelentene 2019-hez viszonyítva.

A kockázati pályák tehát lényegében a beruházásoknál „játsszák le” a vírus-krízis elhúzódásának következményeit, és feltételezik, hogy az alappályához viszonyítva a fogyasztás változása csupán 1,1 százalékponttal lenne alacsonyabb, mégpedig úgy, hogy eközben a GDP-arányos államháztartási hiány csak 0,85 százalékponttal lenne nagyobb („ez jön ki a modellből”). Mindez számomra az alappálya előrejelzéseinél is kevésbé tűnik valószerűnek.

A hazai alap- és a kockázati szcenárió megalapozottságát először egyes EU-tagországok konvergencia (stabilitási) programjaival való összehasonlítás alapján érdemes átgondolni.

A 2020. évi magyar konvergencia program előirányzatai európai összehasonlításban

Két szempontból hasonlítom össze Magyarország konvergencia programját azokkal az EU tagországokéval, amelyek benyújtottak konvergencia (stabilitási) programot, és (a) 2020-ra vonatkozó előrejelzéseik reflektálnak a vírus okozta válságra; (b) tartalmaznak az államháztartási egyenlegre és a GDP alakulására vonatkozó prognózist. Ez a csoport – Magyarországgal együtt – 21 EU-tagországból áll.

Az összehasonlítás egyik szempontja a GDP és a fogyasztás várt alakulása 2020-ban (az utóbbira nézve a 21 közül 18 ország közölt előrejelzést), a másik a GDP-arányos kormányzati egyenleg prognosztizált változása 2019 és 2020 között. Az első két mutató a visszaesés feltételezett mértékét és annak a háztartásokra gyakorolt hatását fejezheti ki, a harmadik pedig nagyjából azt, hogy a kormányok milyen arányú költségvetési alkalmazkodásra készek, illetve készülnek a krízis következményeinek enyhítése végett. Ez utóbbi erősen elnagyolt indikátor, ezért a következő szakaszban áttekintem az EU Bizottságnak azokat a becsléseit, amelyek alapján hozzávetőlegesen összehasonlítható, hogy az egyes tagországok várható költségvetési egyenleg-változása mekkora keresleti impulzust jelenthet gazdaságaik számára.

Az alábbi ábra arról ad képet, hogy a tagországok saját előjelzései szerint hogyan változik a GDP és a háztartási fogyasztási kiadás reálértéke 2019 és 2020 között (Litvánia, Németország és Olaszország a fogyasztás alakulására nem közölt előrejelzést).

  1. ábra: A GDP és háztartási fogyasztási kiadás reálértékének 2020. évi változására vonatkozó kormányzati előrejelzések 21 EU-tagországban (százalékos változás)

Forrás: 2020 European Semester: National Reform Programmes
and Stability/Convergence Programmes

Az országok a GDP várt visszaesésének csökkenő mértéke szerint vannak rendezve. Magyarország kormánya (lásd az ábra jobb szélén szereplő két oszlopot), Bulgáriához hasonlóan, a hazai össztermék legkisebb arányú zsugorodására számít, abban azonban egyértelműen egyedül áll, hogy a lakossági fogyasztás 1% körüli emelkedését vetíti előre. Az e szempontból ugyancsak derülátónak tekinthető Svédország a fogyasztás stagnálására és a GDP 4%-os csökkenésére számít.

A következő ábra azt mutatja, hogy a konvergencia programok szerint a GDP-arányos államháztartási egyenleg mekkora változásával számolnak a kormányok 2019 és 2020 között. Ez a mutató természetesen nem csak a kormányzati szándékokról szól, hiszen attól is függ, hogy melyek a 2020. évi gazdasági folyamatokra vonatkozó feltevések. Mégis, egyfajta nyers indikátora lehet annak, hogy mennyire eltökéltek az egyes EU-tagországok kormányai a válság okozta keresletszűkülés hatásainak ellensúlyozásában.

  1. ábra: A GDP-arányos államháztartási egyenlegnek az egyes kormányok által várt változása 2019 és 2020 között (százalékpontban)

Forrás: lásd az 1. ábrát és saját számítás

A Magyarországra vonatkozó mutató megint a jobb szélen találtató. A legnagyobb GDP-arányos egyenlegváltozással Dánia számol (-11,7 százalékpont), a legkisebbel pedig Magyarország (-1,8 százalékpont). Az összehasonított országok átlaga -7,3, a medián -7,7 százalékpont, így a magyar kormány törekvései, illetve elképzelései szélsőségesen kilógnak az európai mezőnyből. Az pedig, hogy a magyar konvergencia-program – Európában egyedül – a fogyasztás bővülésére számít, miközben a deficitrátának a legkisebb emelkedésével számol, nemzetközi összehasonlításban érzékelteti a program belső inkonzisztenciáját.

Összehasonlítások az EU Bizottság előrejelzései alapján

2020 májusában az EU Bizottsága nemcsak begyűjtötte a tagországok előjelzéseit saját helyzetük várható alakulásáról, hanem – ezektől függetlenül – közzétette a térség egészére és az egyes tagországokra vonatkozó 2020-2021. évi prognózisait is. Ezek a vírus-krízishez köthető ország-specifikus gazdasági hatások felmérésén alapulnak, és figyelembe veszik a bejelentett kormányzati lépéseket.

Számomra a Bizottság Magyarországra vonatkozó 2020. évi prognózisa sokkal hihetőbb, mint a magyar kormányé. A kormány prognózisait zárójelben jelezve, a Bizottság szakértői arra számítanak, hogy a hazai GDP 7%-kal (3%-kal) csökken; a vásárolt fogyasztás 6%-kal zsugorodik (0,9%-kal bővül); a beruházások 18,7%-kal (8,8%-kal), esnek vissza, és a GDP-arányos államháztartási hiány 2-ről 5,2%-ra, 3,2 százalékponttal változik (2-ről 3,8%-ra, 1,8 százalékponttal változik).

Az EU előrejelzései figyelembe veszik a várható világgazdasági és Európán belül fejleményeket, és – bár ez mellékes szálnak tűnhet – úgy látom, hogy reálisabban becsülik meg a külkereskedelmi egyenleg változásának növekedési hatását (az EU szerint semleges, a hazai prognózis szerint viszont 1,5 százalékpont a negatív hatás). A változatlan áron mért külkereskedelmi egyenleg szerintem sem fog lényegesen romlani, mert a belföldi felhasználás visszaesésének import-visszafogó hatása nagyobb lehet, mint a külső kereslet export-csökkentő hatásáé – bár az idegenfogalmi egyenleg nyilván jelentősen romlani fog. Ez mindössze azért érdekes, mert a fogyasztás (belföldi felhasználás) alakulására vonatkozó valószerűbb előrejelzéshez (nagyobb csökkenéshez) a nettó export kisebb negatív növekedési hatása társulna.

A következőkben áttekintem, hogy a Bizottság előjelzései, illetve becslései 2020-ra mekkora GDP-arányos államháztartási egyenleg-változással és költségvetési keresleti hatással (fiskális impulzussal) számolnak a tagországokban, és ezeknek a mutatóknak az alapján Magyarország hol helyezkedik el az EU-tagországok között.

Az ilyen indikátorok előrejelzését/becslését mindig jelentős bizonytalanság övezi, s ez nyilván fokozottan áll a 2020-ra vonatkozó számokra. Ezzel együtt, érdemes megnézni, hogy a Bizottság hogyan látja a GDP-arányos államháztartási egyenlegek, és a ciklikusan kiigazított elsődleges egyenlegek várható változását. Az első mutató megközelítően a költségvetési politika és a gazdaság teljesítményének együttes várt hatását jelzi, a második pedig nagyjából azt mutatja, hogy a költségvetési politika várhatóan tompítja, vagy erősíti a gazdasági visszaesés hatását.

  1. ábra: Az EU-bizottság által prognosztizált GDP-arányos államháztartási egyenlegek változása 2019 és 2020 között (százalékpontban)

Forrás: az EU Bizottság 2020 tavaszi előrejelzése alapján saját számítás

A 3. ábra Magyarország szempontjából ugyanazt a képet mutatja, mint amit már a 2. ábra is jelezett: a Bizottság – a magyar kormány nyilvánosságra került intézkedései alapján – arra számít, hogy 2019-hez viszonyítva 2020-ban az EU-n belül országunkat jellemzi majd a legcsekélyebb mértékű költségvetési lazítás (lásd az utolsó oszlopot). Bár az egyes országok saját előrejelzései sok esetben különböznek a Bizottságétól, az összkép hasonló.

A 4. ábra a Bizottság által becsült/prognosztizált GDP-arányos ciklikusan kiigazított elsődleges (kamatfizetés nélküli) államháztartási egyenleg 2020. évi változását mutatja, amelyet a költségvetés által kifejtett keresleti hatás egyik indikátorának tekintenek. A mutató azt igyekszik megragadni, hogy az egyenleg változásából mennyi köthető magához a költségvetési politikához.

  1. ábra: Az EU Bizottság által becsült, ciklikusan kiigazított GDP-arányos elsődleges államháztartási egyenleg változása 2019 és 2020 között

Megjegyzés: az egyenlegek ciklikus komponense a potenciális GDP becslésén alapul.
Forrás: lásd a 3. ábrát.

A negatív értékek azt jelzik, hogy a költségvetési impulzus tompítja a gazdasági visszaesést, a pozitív érték viszont azt, hogy a költségvetési politika „irányultsága” (ez a „fiscal stance” magyarítása lenne) kifejezetten rátesz a visszaesésre – ez utóbbi megint egyedül Magyarország esetében látható. A költségvetési impulzus más technikákkal is becsülhető – a potenciális helyett a trend-GDP alapján, illetve a ciklikusan kiigazított elsődleges egyenleg helyett az úgynevezett strukturális egyenleggel (amely kiszűri az egyszeri költségvetési tételeket), de valamennyi becslési módszer azt jelzi, hogy Magyarország a vírusválságra várhatóan költségvetési megszorítással, s ezzel az összes belföldi kereslet szűkítésével reagál.

Összegzés

Magyarország 2020. évi konvergencia programjának nemzetközi összehasonlítása és az EU Bizottság előrejelzéseinek egybevetése egyaránt azt jelzi, hogy a kormánynak a fogyasztás bővülésére és a költségvetési egyenlegre vonatkozó elképzelései ellentmondanak egymásnak. A realisztikusabb előrejelzésekhez és az értelmes válságkezeléshez nemcsak a helyzet pontosabb felmérésére, hanem arra is szükség lenne, hogy a döntéshozók legalább átmenetileg túllépjenek alkalmatlanná vált rögeszméiken: a „munkaalapú társadalmon” és az állami eladósodástól való irtózatukon.
____________________________

* A cikk a portfolio.hu-n is megjelent.

Felhasználási feltételek
Impresszum
Intézményünk országos és nemzetközi hálózati kapcsolatát az NIIF program biztosítja
Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet
© Copyright 2020. Minden jog fenntartva.