Meghalt Michael C. Lovell

Most kaptam a hírt a fiától, hogy 88 éves korában 2018. december 20-án meghalt Michael C. Lovell, a middletowni (CT) Wesley Egyetem nyugalmazott közgazdász professzora. Miért gondolom, hogy érdemes a KTI blogján egy kevésbé ismert amerikai professzorról megemlékezni? Mert nagyon sok magyar közgazdásznak segített, és nem a teljesítménye, hanem szerénysége miatt nem vált még ismertebbé. 

Lovell pályafutása

Mike a legjobb egyetemeken tanult, a Harvardon Wassily Leontief volt a témavezetője, és egyik első cikkében (1961) a Leontief-féle modellt egészítette ki a készletekkel és a várakozásokkal. Professzorként sokáig a pittsburghi Carnegie–Mellon Egyetemen tanított. Mielőtt bárki is leértékelné ezt az egyetemet, emlékeztetek arra, hogy az 1960-as években ezen az egyetemen tanított/tanult több később Nobel-díjjal kitüntetett közgazdász: névsorban: Robert Lucas, Edward Prescott, Thomas Sargent és Herbert Simon. (Prescott egyik interjújában hangsúlyozta, hogy Mike volt az első tanára, aki tudatosította benne, hogy érdemes hajtania.)

Mike később a keleti parti Wesley Egyetemre költözött, egy nagyszerű főiskolára, ahol azonban nem volt graduate-képzés, s ez nyilvánvalóan kedvezőtlenül befolyásolta Mike további előrehaladását. Ezeken a magánfőiskolákon vélhetőleg még ma is sokkal jobban figyelnek a kezdő diákokra, mint a híres egyetemeken, és sok gazdag szülő ide járatja a gyermekét. (Amikor 1987-ben ott helyettesítettem egy félévet, akkor meglepve láttam, hogy a heti szemináriumok előtt a tanszék éppen illetékes tanára elmagyarázta a végzős diákoknak az előadás témáját, hogy a diákok jobban megértsék az előadást. Kétlem, hogy ez a példás gyakorlat a Ph.D. kurzust is nyújtó egyetemeken működik.) 

Lovell és a racionális várakozások 

Mike elsősorban makróökonómus és statisztikus volt. Különösen érdekelte a készletek és az eladási várakozások témaköre. Nagyon sokoldalú közgazdász volt, de leghivatkozottabb tanulmánya az 1986-as AER cikke volt: Test of the rational expectations hypothesis, amelyben a racionális várakozások dominanciáját bírálta. Ismert, hogy Robert Lucas 1972-es színrelépése óta az optimalizálásba beleértik a várakozások racionalitását is: például az egyének átlátnak a Phillips-görbén alapuló kormányzati inflációs politikán, és hatástalanná teszik: a munkanélküliségi arány mindig a természetes ráta körül ingadozik.

A (z internetről ingyen letölthető[1]) viszonylag rövid, 15 oldalas cikk egyrészt elméletileg bemutatja, hogy mit jelent és mit nem jelent a racionális várakozás: az előrejelzés maximálisan felhasználja a modellben rejlő információs lehetőségeket. Másrészt empirikus alapon bírálja ezt a feltevést: számos fontos esetben az aktorok (vállalatok és kormányszervek) előrejelzései nyilvánvalóan nem racionálisak. Talán a legszemléletesebb példája a gépkocsik fajlagos üzemanyag-fogyasztásáról szó. Összevetette a hivatalos előrejelzést a későbbi, fogyasztásvédelmi szervezetek adataival, és erőteljesen elutasította a racionális várakozás hipotézisét. 

Lovell és a magyarok

Chikán Attila kezdeményezésére 1980-ban létrejött a Nemzetközi Készletezési TudományosTársaság, amely mindmostanáig kétévente rendez találkozót Budapesten. Mike már az első találkozón is részt vett, alapvető szerepe volt a Társaság megalakításában (két évig elnöke is volt), és jó két évtizeden át rendszeresen eljött Magyarországra. Érdekes módon Bródy András és Augusztinovics Mária már 1960 körül bekapcsolódott a Leontief által kezdeményezett Input-output modellezésbe. A Kornai János által kezdeményezett vegetatív szabályozási kutatás (vö. Kornai–Martos, szerk: Szabályozás árjelzések nélkül, 1981) is kapcsolódott Lovell 1961-es cikkéhez. Az 1980-as évek elején hazánk szellemileg még eléggé elzárt ország volt és számunkra sokat jelentettek az itthon rendezett nemzetközi találkozók. Én 1982-ben találkoztam Mike-kal először, és hamar összebarátkoztunk. Ma is élénken emlékszem, hogy végigjártuk a sáros Holdvilág-árkot, úsztunk a dömösi Dunában, borozgattunk a Balaton partján.

Mike akkor már régóta a Wesley-n tanított, és egymás után többünket (Augusztinovics Máriát, Ábel Istvánt és Chikán Attilát) meghívott ideiglenes tanításra. Később is találkoztunk, és leveleztünk. Nagy élvezettel előolvastam remek tankönyvét, az Economics with calculus (2004). Derűsen vitatkoztunk az egyébként példásan kialakított amerikai tb-nyugdíjrendszer kisebb-nagyobb technikai hibáin, amelyről 79 éves korában publikált cikket. Utoljára 2015-ben találkoztunk a Wesley-n, ahová még rendszeresen bejárt dolgozni. Mielőtt valaki túlságosan örvendezne azon, hogy Amerikában még 85 éves professzorokat is engednek dolgozni, hadd hűtsem le a lelkesedését: a közgazdász, történész stb. nyugdíjazott professzorokat egy külön házban zárták el az „aktív” professzoroktól. De az örök optimista Mike akkor sem panaszkodott.

Utolsó e-levelét egy hónapja írta – éles közgazdasági megfigyelését osztva meg velem.

Kedves Mike, emlékezni fogunk rád!

 [1] https://www.parisschoolofeconomics.eu/docs/guesnerie-roger/lovell.pdf